Most megmutatjuk, melyik Budapest legmenőbb zeneiskolája. Vagy zenekara?

Hering András
2017.04.21., 18:53

A Kollektív Alternatív Zeneműhely valahol félúton található a zeneiskola és a zenekar tengelyén, ugyanis céljuk egy olyan közösség létrehozása, ahol a tanulók a zenetanulás mentén közösséggé, zenekarokká, barátokká lesznek, és nem mellesleg évről évre megtöltenek olyan koncerttermeket, mint az A38, a Gödör, a Budapest Jazz Club, vagy az Akvárium. A Kollektív alapítóival, Szűcs Antal Mórral (Tonó) és Sánta Kristóffal beszélgettünk rockerkedésről, pedagógiáról és zeneszeretetről, valamint, hogy miért lépnek fel a Mayberian Sanskülotts-szal.

Először is: akkor ti most zenekar vagy zeneiskola vagytok?

Ha ez egy tengely két végpontja, akkor mi a közepén vagyunk. Zeneiskolába alapvetően azért jár az ember, hogy zenét tanuljon, a zenekarozásnak pedig (szerintünk) az a legfontosabb eleme, hogy a tagok szeressék egymást és azt, amit közösen létrehoznak. A név kötelez, úgyhogy a Kollektívban is a közösségen van a hangsúly, de ez a közösség persze a zenetanulás mentén szerveződik, lévén Zeneműhely.

Szóval, hogy is kezdődött az egész?

Mi is gründoltunk egy rockbandát kamaszkorunkban, és azért hagytuk abba elég hamar, mert a célok, amiket kitűztünk, megvalósíthatatlannak bizonyultak. Így egy idő után nem is leltünk örömet abban, amit csinálunk. A zene szeretetéről viszont nem sikerült leszoknunk, úgyhogy kénytelenek voltunk egy új formát találni, amit hosszú távon is értelmesnek és működőképesnek tartunk. Már akkor is egészen sok gyerek járt hozzánk tanulni – ezen a téren bezzeg valamiért népszerűek voltunk. Úgy gondoltuk, ha nekik nyújtunk lehetőséget megtapasztalni a közös zenélés élményét, az számunkra is hasznosabb és egyben örömtelibb megoldás lesz. Szóval ez lett az új forma, amit kitaláltunk.

Kik voltak az alapítók, és jelenleg kik dolgoznak nálatok tanárként?

Szűcs Antal Mór és Sánta Kristóf elméjében fogant meg a gondolat kilenc évvel ezelőtt, és Donkó János az, aki még a kezdetektől velünk van. Mi hárman közösen rockerkedtünk tinédzserként, így nem meglepő, hogy az új keretek között is együtt akartunk dolgozni, még ha civil szakmánk tekintetében eléggé eltérő ösvényeket választottunk. Aztán hamar kiderült, hogy bővítenünk kell magunkon, így lett először dob tanszékünk egy zenész kollégánk, Benkő Dani vezetésével, azután énekfronton is nyitottunk, itt János mellett Szirtes Lili a fővezér, aki amúgy pszichológusként dolgozik. Sőt, most már olyan tagja is van a tanári karnak, aki azelőtt diákként járt hozzánk, viszont annyira átérezte és megértette, miről szól a módszerünk, hogy ’elballagása’ után is megtartottuk. Van köztünk hivatásos zenész is, például Lee Olivér, akit sokan ismernek is a szakmában. Emellett igaz, hogy teljesen eltérő módon kapcsolódunk a zenéhez. Mór és Kristóf például együtt végeztek a Pécsi Tudományegyetem zeneterápia szakán, ami természetes választás volt mindkettőjük számára, mivel Tonó amúgy logopédus, gyógypedagógus, Kristóf pedig képzőművész.

Mindannyian ’belülről’ is ismerjük a zenét, viszont nagyon fontos, hogy alapvetően emberekkel foglalkozunk, és ez határozza meg a szemléletmódunkat, amit a tanításban alkalmazunk.

Jó néhány zeneiskola működik az országban, de akár Budapesten is. Mitől más az, amit ti csináltok?

Nálunk az oktatás két szinten zajlik. A srácok (kábé tíz és tizennyolc év közöttiek) egyrészt járnak egyéni órákra – gitárt, basszusgitárt, dobot, zongorát, ukulelét, éneket és fúvósokat tanítunk. Második szintként ugyanakkor egy idő elteltével képbe jönnek a közös zenei gyakorlatok. Ez idáig nem egyedi koncepció, több zeneiskola működik hasonló elven. Mi viszont az egyéni és a kollektív zenei oktatást is sajátos alapokra építjük. Mint mondtuk, tanáraink többsége nem zenészként definiálja önmagát, az viszont igaz, hogy legtöbbünk emberekkel foglalkozik. Ezért nem is zenészek képzését, hanem (klasszikus zeneterapeuta nyelven szólva) egészséges emberek nevelését tekintjük célunknak, és tanítási módszerünket is e cél mentén alakítottuk ki.

Nem azt tartjuk sikernek, ha a nálunk tanuló gyerekek lesznek a legjobb zenészek mindenki közül, hanem ha boldog és kiegyensúlyozott felnőtté válnak, akik az életük szerves részeként tekintenek a művészetre, a zenére.

És mit takarnak a közös zenei programok?

Amikor egy adott diákunk egyéni fejlődése elér egy bizonyos (objektíven szemlélve nem túl magas) szintet, lehetősége van csatlakozni valamelyik Kollektív zenekarhoz, és bár mindegyiknek megvan a maga sajátos karaktere (a személyi összetételt és a zenei irányt tekintve is), alapvetően rockbandákról beszélünk. Közös zenei programjaink többsége zenekari szintű. Próbákat szervezünk, ahol minden csapattal összerakunk egy setlistet, ezt azután persze színpadra is visszük. Nagyon fontos továbbá, hogy közös dalszerzői munkát is végzünk, az évek során tekintélyes Kollektív dalkultúra jött létre az általunk írt, rögzített és kiadott zenékből. A koncerteken előadott dalok jelentős része saját szerzemény. Vannak ezt kiegészítő programjaink, videoklipforgatás, előadások, workshopok, táborok, flashmobok, ezek nagy része viszont már a zenekarokon is átível, és minden diákunkat érinti.

A zenekari forma az, ami szervezi a hozzánk járókat, és nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a diákjaink az identitásuk részének érzik a bandát, amiben játszanak. Ez egy fontos ügy nekik, ami tök jó hatással van a ’civil’ életükre is.

Koncerten hol lehet látni titeket a közeljövőben?

Az a bevett szokás, hogy minden évben tartunk 2-3 kisebb klubkoncertet, és egy nagy tanévzáró műsort, amelyen mindenki fellép a maga bandájával. Idén a klubkoncertekre meghívunk egy-egy ismertebb előadót vendégnek,  márciusban a Gödör Klubban például Gerendás Péter lépett fel családi bandájával három Kollektív zenekar mellett. Április 22-én a Budapest Jazz Clubban fogunk játszani, itt a Mayberian Sanskülotts lesz a vendég, akikkel közös műsorra is készülünk. Az ilyen koprodukciók komoly tapasztalatszerzést tesznek lehetővé a diákjaink számára, és persze az élményfaktor is elég komoly. A tanévzárónk idén kétrészes lesz, az új bandáink (a Kollektív ’new wave’) Budaörsön játszanak a Városi Klubban május 27-én, a ’nagy’ tanévzárónkat pedig, ami az elmúlt években az A38-on volt, most az Akvárium Klubban rendezzük meg, mégpedig június 11-én. Itt hat ’old school’ zenekarunk lép fel, de ezeken az évzárókon mindig van valami extra műsor is, az egész olyan inkább, mint egy nagy happening.

Tehát legközelebb a BJC-ben játszotok, a Mayberian Sanskülotts-szal. Honnan jött az együttműködés ötlete?

Egyrészt régről ismerjük őket, Zita és Kristóf együtt jártak a Képzőre. Másrészt immár munkakapcsolatban is vagyunk, mert az idei évtől Zita felel a Kollektív vadonatúj zongoratanszékéért, de persze éneket is tanít nálunk. Az ő hátterével abszolút ideális választás volt a tanári gárda bővítéséhez. Végül pedig mindig is úgy tekintettünk a Mayberianra, mint a talán legizgalmasabb és legegyedibb könnyűzenei produkcióra Magyarországon, ami nagyon jó példa a gyerekek számára arra, hogy hogyan és miért érdemes zenélni. Ennek jegyében korábban szerveztünk már egy workshopot, ahol sok dolgot elmondtak és megmutattak a saját zenéjükkel kapcsolatban, de úgy gondoltuk, pedagógiai tekintetben még hatásosabb, ha közösen zenélünk velük.

Nagyon izgatottak vagyunk, mert nyilván művészeti szempontból is egy teljesen új formát tudunk megvalósítani együtt.

Kollektív + Mayberian Sanskülotts / Budapest Jazz Club eseményről erre tudsz meg többet!

Címkék: , , , , , , ,

/ Követem a magazint!