Mindent, most! – Arcade Fire: Everything Now lemezajánló
Kijött az új Arcade Fire! A kanadai indie-egylet július 28-án dobta ki legújabb, ötödik nagylemezét, az Everything Now-t.
Előadó: Arcade Fire
Cím: Everything Now
Kiadó: Columbia Records
Kiadás éve: 2017
Értékelés: 9/10
A banda története 2003-ra nyúlik vissza, amikor is Win Butler és felesége, Régine Chassagne összehozták Montrealban a zenekart. Pont jókor, hiszen akkor kezdett kibontakozni a később oly népszerűvé váló indie rock-ügy, amit aztán sikerült is eléggé meglovagolni: első lemezük, a 2004-es Funeral rögtön a kritikusok és a közönség kedvence lett ezzel a szenvedélyes balladákból álló, titokzatos hangulatú alternatív „művészpoprock-al”. Három évvel később sikerült ezt is túlszárnyalniuk: a Neon Bible a második helyig kúszott a Billboard 200-on és a megjelenés hetében több, mint 90 ezret adtak el belőle. Érdekesség, hogy a lemezanyag nagyját egy templomban vették fel, sőt, Budapesten zajlottak a nagyzenekari és kórusfelvételei. Ezután a csúcson a 2010-es The Suburbs pedig elvitte a legjobb albumnak járó Grammy-t és szinte mindenhol első helyen nyitott, full siker. Ezt követte három évvel a dupla Reflektor, amit Noel Gallagher jól le is oltott a hossza miatt, sőt, ennél a turnénál volt dress code, vagyis csakis elegáns öltözetben lehetett a koncertet látogatni, szóval elég nagy felhajtás volt az album körül.
Aztán elérkeztünk 2017-be, rögtön a lemez címadó dala jött ki elsőnek.
Egy intro után ezzel a dallal is csap bele a sztoriba a csapat, tipikus AF, kényelmes akusztikus gitár, enyhe vonósok a háttérben, diszkós de old-school ritmizálás, ABBA-s vokálok, kellemes suhanás.
Van valami misztikus erő az Arcade Fire dalaiban, ami a monoton lüktetést felettébb szerethetővé és komfortos hallgatni valóvá varázsolja.
Az LP-t a Columbia Records hozza ki, többféle verzióban, az eredeti „day” változat mellé lesz egy „night” is és még jó néhány -féle változat, és például kazin is megjelenik. A felvételek New Orleans-ban, Montrealban és Párizsban zajlottak. Közreműködők szempontjából is színes a felhozatal: a zenekar mellett Thomas Bangalter a Daft Punk-ból, a Pulp-os Steve Mackey és Markus Dravs voltak a producerei a lemeznek olyan dalokban, mint a Signs of Life, ami továbbviszi az album áramlatát és a diszkós, 80-as évekbeli táncolós szombat esti hangulatot.
Aztán egyre mélyebbre kerülünk a nosztalgikus, de modernre festett elektronikában. Geoff Barrow is játszik a Portishead-ből a szintipopos Creature Comfort-ban.
Tökéletes hangszerelés, kiváló hangulat, eszünkbe juthat a Kasabian vagy a Kings Of Leon, de minek, ha itt a neonsivatag császári kamarája, az Arcade Fire?!
Bravúros stílusgyakorlat a Peter Pan és a Chemistry reggae-s, lomha gépies araszolása, melyre a frontember hamisítatlanul dobálja igéző szavait, ízléses fúvós- és vokáldekorációval a háttérben. Tiszta Amerika. És ha esetleg épp kezdenénk megunni a tikkadt borongást, ideális ébresztőként funkciónál a szikár és lendületes Infinite Content. Pár hete pedig megérkezett a negyedik videó, a szintén a 80-as éveket idéző Electric Blue, melyben végre Régine Chassagne énekel.
Bohókás diszkófless ez is, stresszmentes ringató úszkálás, de valahogy mégis érzed, hogy mélyebben vagyunk, mint kéne…ahogy csakis ez a banda tudja. Mindent, most.
