Minden jobb élőben – Nils Frahm: Spaces

Varju Kitti
2013.11.18., 14:40

A Berlinben székelő és saját stúdiót igazgató Nils Frahm a virágkorát élő modern klasszikus és ambient zenei szféra egyik kiemelkedő alkotója, aki néhány hónapja szinte a semmiből húzta elő a bejelentést, miszerint új albummal érkezik még az év vége előtt. A Spacesre keresztelt lemezről elsőként bemutatott Says a már megszokott, nyugodalmas zongoradallamokkal szemben teljesen eltérő irány körvonalait rajzolta meg, radikális változást hozó új albumot sejtetve. Végül kiderült, hogy a megjelenés valójában nem tekinthető friss anyagnak: a Spaces két év alatt rögzített koncertfelvételeket tömörít 76 percbe, így most már bárki megtapasztalhatja, milyen elborult és elszabadult zsenialitás valósul meg a színpadon a német zongoravirtuóz kezei által.


Nils Frahm legutóbb 2012 októberében járt hazánkban, akkor a Trafóban osztozkodott Ólafur Arnaldsszal és az A Winged Victory For The Sullennel (ekkor szóra is bírtuk), és az akkori intenzívebb turnézást idén kevesebb fellépés követte. A zenész persze nem üldögélt tétlenül, hanem az elmúlt két év során a koncertjein rögzített anyagaiból egy lemeznyi válogatást kreált, ezzel az otthonokban is átélhetővé téve az élő előadás varázsát. A Spacesre úgy is tekinthetünk, mint egy best of albumra, meg nem is. Frahmról érdemes tudni, hogy koncerteken semmi sem szól úgy, ahogy a lemezeken, így sok esetben él az improvizáció és a „felturbózás” eszközével. Így lesz egy eredetileg csak négyperces szerzeményből tízpercnyi anyag, avagy több szerzemény összhangba hozásából egy majdnem tizenhét perces elszabadulás. A német művész híres a kísérletező hajlamáról, így a koncerteken is előszeretettel hoz létre új dallamokat – ennek eredménye hat, eddig kiadatlan szám, melyek a Spaces repertoárját gazdagítják.

nils3

Nils Frahm a korábbi lemezei során a csendes, zongoraközpontú dalokat részesítette előnyben, de a fellépései során gyakorta nyúlt a szintetizátoraihoz és az egyéb elektronikus játékszereihez. A Spaces cím jól tükrözi, hogy a koncerteken sokkal nagyobb térben mozog a zongoraművész, akinek minden egyes előadása más és más – azok, akik eljutnak egy estjére, ténylegesen megértik, hogy ég és föld a stúdió- és az élő verzió.

De vajon vissza lehet-e adni azt a különleges világot, ami egy-egy alkalommal megszületik egy-egy koncerten? A válasz: majdnem.

A most kiadott lemez jól válogat a koncertek legkiemelkedőbb pillanataiból, ugyanakkor az albumformában még meg nem jelentetett, az eddig csak a koncertre látogatók kiváltságaként élvezhető szerzeményekkel is maradandó nyomot hagy a művész. Rögtön a lemez nyitányaként (An Aborted Beginning) minimalizálódnak a billentyűk, és elkezdenek dorombolni a szintik. A fokozatosság mintapéldányának is kinevezhető Says egy nyolcpercesre nyújtott, de kicsit sem elnyújtottnak érződő szerzemény, mely tökéletes kombinációja a minimalista zongorás részeknek és a kezdetben csak finoman búgó, majd teljesen elszabaduló szintiknek, magával ragadó nyitányává válva a válogatott dalcsokornak.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Az elektronikus bevezető után jó ideig csak a zongoráé lesz a főszerep. Az egy hang masszív ismétlésére épülő, eredetileg egyébként rövidke Said and Done tíz percen keresztül sem tud unalmas lenni, hála a kreatív kibővítésnek. Az utána következő Went Missing valójában ugyanennek a dalnak a „tartozéka”, már ha egy korábban készített videót veszünk alapul, a 2011-es Felt c. albumról származó Familiar itteni verziója pedig egyszerűen a nyers gyönyör megtestesítője újjáalkotott, de továbbra is letisztult világával.

nils
Előadó: Nils Frahm
Cím: Spaces
Kiadó: Erased Tapes Records
Kiadás éve: 2013
Honlap: www.nilsfrahm.de
Értékelés: 9/10

Koncertfelvételek lévén néha a taps is rögzítve lett, ez azonban alkalomadtán a hátrányává is válik a lemeznek: van, ahol nincs, de még elférne, és van, ahol pont megakadályozza az átszellemülést. Emellett még el-elfért egy-egy köhögés vagy akár egy mobiltelefon is a háttérben. Utóbbiakat annyira nem lehet bánni, mert ezeknek köszönhetően még egy dal is született Improvisation For Coughs And A Cell Phone címen, ezzel is tükrözve Frahm spontán improvizációs készségeit. A zörejeknek később is jutott szerep: a négy számból egybegyúrt For–Peter–Toilet Brushes–More kvartettben – ahogy az az egyik címből is sejthető – még egy vécékefének is kijutott néhány perc hírnév. Frahm tavaly nyáron eltörte a hüvelykujját, és kérdésessé vált zongorajátéka, ezért a dob felé fordult: így született meg az általában a koncertek nyitányaként elsütött improvizáció, amikor különféle ütőalkalmatosságokkal suhogtatta meg a zongora belső részeit. Ezt a betétet fogta közre a Juno EP két szintis szerzeményével, a Forral és a Peterrel, valamint a Feltről származó More az eredeti verziót csak nyomokban tartalmazó újragondolásával. A környezeti zajokat is hibátlanul rögzítő mikrofonok még egy érdekességet eredményeztek: a felvételek hallhatóvá tették a mindig is teljes átszellemültséggel játszó zongorista hangját is, aki néhol az elborult játéka közepette módszeresen belefeledkezett a dudorászásba is. Ezt főleg a Hammers intenzív őrülete során hallhatjuk, ám ez inkább plusz adalék, mint zavaró tényező.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A zárást felvezető, a The Bellsről való Over There, It’s Raining után az Unter–Tristana–Ambre triója varázsol el minket 12 percre, de kit érdekel az idő, amikor ezek a szerzemények nem is simulhatnának tökéletesebben egymáshoz. A végső levezetést ismét az elektronikus hangszerek adják a Ross’s Harmoniumával, mely szintén az eddig ki nem adott dalok listáját erősíti.

A Spaces remek összefoglalója Nils Frahm eddigi munkásságának, emellett messzemenően több egy szimpla best of lemeznél.

Szól azokhoz, akik még sosem jutottak el a német zongorista fellépéseire, de most mégis átélhetik, mennyivel másabb, mennyivel jobb minden élőben. De szól azokhoz is, akik már megtapasztalhatták a koncertek előnyeit, csak most újraélhetik a mindeddig csak egyszeri élménynek gondoltakat. Frahm a Spaces segítségével a szobánkba hozzá mindazt, amit a színpadon hoz létre – teszi mindezt kiváló minőségben, és az egészet megfűszerezi a kiadatlan szerzemények garmadájával is. Bemutatót kaphatunk abból, milyen elfojtott energiák szabadulnak el a fellépéseken – mert valljuk be, aki hallgatta pl. a Said and Done-t vagy a More-t, nem gondolná, hogy mivé változnak estéről estére. A kísérletezés és az improvizáció nagymestere mostani megjelenésével egyre inkább felvillantja előttünk az új irányt, és jöhet az elektronikus szekció, hajráznak a szintik. Talán Frahm is kilép a modern klasszikus szférából, de ezt nem kell bánni: elég a Saysre gondolni, és lehet várni, hogy mi lesz ezután.

Szerző: Varju Kitti

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás