Mi lenne, ha egy nap találkoznál valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint te?

Mi lenne, ha egy nap találkoznál valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint te?

Vagy pontosabban: kiderülne, hogy már régóta ugyanabban a világban találkoztok éjszakánként – szarvasként. Örülnél neki? Vagy megijednél? Esetleg romantikusnak találnád? De mi van, ha te cseppet sem vagy romantikus alkat? Hogy nézel egy-egy gyengéd álom után másnap, éberen ennek az idegen embernek szemébe? És, mi van, ha az illető nem kifejezetten szimpatikus neked? Próbálnád megszeretni?

Kint és bent, álom és ébrenlét, test és lélek.

Egységben kellene, hogy létezzenek. Az esne jól. Úgy lenne jó élni. De nem így van. Az elválasztás néha fájdalmas, sokszor komikus, legtöbbször csak tompává, élettelenné tesz bennünket. A benti világ csendben, megnyomorítva szenved, hangja nincs, szava nincs, csak betegségeinken, tikkeken, fura, értelmetlen szokásokon keresztül próbál üzenni.

A külső világ igényes. Sokat követel tőlünk. Tárgyak, ruhák, eszközök egész arzenálja, szokások, szabályok, nyelvi fordulatok nehézfegyverzete szükséges a puszta túléléshez. Egy rosszul választott színű rúzs, egy nem egészen pontosan megütött hangnem máris kitaszít minket a normális emberek közösségéből. És, ha onnan kiesünk, a semmibe zuhanunk. Ezért éberen, igazodásra készen éljük az életünket, lazítás nélkül.

A Cannes-ban Arany Kamerát nyert Az én XX. századom, a Bűvös vadász, a Simon mágus valamint a nagysikerű Terápia című tévésorozat alkotója, Enyedi Ildikó hosszú szünet után ismét nagyjátékfilmet rendezett. A Testről és lélekről 2017 március 2-án kerül a hazai mozikba az Inforg-M&M Film gyártásában, a Mozinet forgalmazásában.

A film, egy sutaságában is magával sodró, megindító szerelmi történetet mesél el.

Alakulása, épülése adja a történet gerincét. A közeg, amiben hőseink mozognak, a mindennapok világa. Közös a miénkkel. Ahogy Endre és Mária araszol benne, kirajzolódik az a komplex akadálypálya, melyhez már annyira hozzászoktuk, hogy észre sem vesszük. Otthon – város – munkahely – szabadidő. De nézzük meg ezeket az ismerős helyszíneket a mindennapi rutin nélkül: részletek kinagyítódnak, távolságok megnyúlnak, vagy összezsugorodnak, az idő nem a maga katonai, központosítottan szabályozott tempójában halad – hőseink saját terét és idejét érzékeljük. Semmi felett nem siklunk el, semmi nem magától értetődő. Olyan, mintha egy tűpontos, hiperrealista lázálomban látnánk. Minden pillanatban érezzük, hogy a túlélés ezen a terepen nehéz, a figyelmetlenség azonnali büntetést vagy megszégyenítést von maga után.

Az álom pedig? Az álmok világa könnyed, természetes és szabadon áramló érzelmekkel teli. Kevés elemből építkezik, de mindegyik jelentéssel telt, szükséges és épp elégséges. Fák, patak, hó szél.  Egyszerre szelíd és szenvedélytől lüktető. Olyan hely, ahol magunkra ismerhetünk.

“Régóta nem készítettem saját filmet. Jó érzés ugyanakkor, hogy a régi munkáim, ha ma véletle­nül tízen-, vagy huszonéves közönség elé kerülnek, meglepően lelkes fogadtatásban részesülnek” – írja a film sajtókönyvében Enyedi Ildikó, író és rendező. “Pedig, a film, mint gyorsan öregedő műfaj furcsán változhat az időben. Mielőtt ebbe a rövid össze­foglalóba belekezdtem, végiggondoltam, hogy vajon mi lehet az oka, hogy ezek a munkák, nagy szerencsémre, aránylag jól bírják az idő próbáját. Tulajdonképpen két olyan paramétert tudtam felfe­dezni, ami mindegyikre jellemző.

“Az egyik, hogy minden nehézség és buktató ellenére kompromisszum mentesen, az eredetileg elképzelt minőségben tudtak elkészülni.”

Ez az én esetemben mindig egyfajta rugalmas állhatatosság volt: a lényeget sokféle formában, sokféle megoldással meg lehet védeni. A másik, hogy egyik munka sem kötődött szorosan sem film­nyelvében, stílusában, sem témaválasztásában az adott pillanat irányzataihoz. Jobban belegondolva, ösztönösen e film elkészítésénél is erre törekedtem.”

Ennél a filmnél az alkotó – szándékosan – nem tolakszik az előtérbe.

“Nem egy személyes vízió megvalósításán fárado­ztunk, ebben a filmben a fókusz végig a két főszereplőn van. Ez, már az írás során, a munka kezdetétől kifejezett szándékom volt, ehhez a szerény jelenléthez választottuk ki azután gondosan az eszközeinket. Ezért volt elsőrendű, hogy megteremtsük az életteli, spontán, elmélyültségében a színházi munkához hasonló, jellegében a természeteshez közelítő, eszköztelen színjátszás körülményeit. Ezt szolgálja a kevés, elzárt helyszín. Filmes eszközeink  feltűnés nélkül, de határozottan elmozdulnak az események realista lekövetésétől, egyszerű, de markáns, következetesen alkalmazott megközelítés mentén alkottuk meg a két főhős világát. Bennük vagyunk, beléjük bújunk, belső állapotaikat nem bemutatjuk, ha­nem belülről átélhetővé tesszük. Épp ezért, a CGI, a háttérvetítés, a szereplőhöz kötődően megválasztott kameramozgás nem a valóságtól való elemelést, hanem egy – egy szereplő belülről megélt realitását tükrözi, amit az adott pillanatban mi magunk is objektív valóságként élünk át. A hang design sokrétűen és karakteresen avatkozik be az eredeti hang natúr világába, de ezt, a vizuális eszközökhöz hasonlóan rejtve, az érzékelési küszöb körüli tartományban teszi. Hat a néző pszichéjére, de nem ismerhető fel, mint szándékos beavatkozást.”

A Cannes-ban Arany Kamerát nyert Az én XX. századom, a Bűvös Vadász, a Simon mágus valamint a nagysikerű Terápia című tévésorozat alkotója, Enyedi Ildikó új filmjének világpremierje február 10-én, pénteken, a nagy presztízsű Berlinale hivatalos versenyprogramjában volt. Elkészült a film plakátja is: Borbély Alexandra zárt, de sokat sugalló arca, lehunyt szeme és az a titok, ami mögötte van, pontosan képviseli a film világát.

A Testről és Lélekről plakátját szoros együttműködésben a film rendezőnőjével Kiss Benjámin készítette, aki 2016-ban az ELTE média szakán végzett.

Ez az első filmplakát, amelyet ő tervezett. „Ennyit még soha nem törtem plakáton a fejem, mint ennél a filmemnél. A grafikusunkkal a lehető legegyszerűbb plakátot kerestük. De mint tudjuk, az igazán egyszerű a legnehezebb. Ezt a képet azért szeretem, és a plakátra azért tűnt számunkra a legjobbnak, mert Borbély Szandra zárt, de sokat sugalló arca, lehunyt szeme és az a titok, ami mögötte van, pontosan képviseli a film világát. A Testről és Lélekről valójában egy út egy titkos világba. Egy felfedező út, veszélyes terepen a két főszereplőnek és a nézőnek egyaránt. Egyetlen, sokat jelentő női arc: kevés a felszínen, de rengeteg minden odabent.” – nyilatkozta a plakát születéséről Enyedi Ildikó.

Enyedi Ildikó Balázs Béla-díjas, Érdemes művész filmjeivel több, mint negyven hazai és nemzetközi díjat nyert el korábban, szerepelt Cannes-ban (Az én XX. századom, Arany Kamera díj a legjobb elsőfilmnek), Velencében (Bűvös vadász, Tamás és Juli), Locarnóban (Simon mágus, a Zsűri különdíja) és más meghatározó fesztiválokon. Legutóbbi munkája az HBO-n nagy sikerrel játszott Terápia című sorozat volt, amelyet Gigor Attilával közösen rendezett.

A TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL női főszereplője a Katona József Színház színésznője, Borbély Alexandra, akinek ez az első film főszerepe. A férfi főszereplő igazi felfedezés, Morcsányi Géza színházi dramaturg, a Líra Kiadói Csoport igazgatója, aki húsz évig vezette a Magvető Könyvkiadót, így meghatározó alakja a magyar kortárs irodalmi életnek. A filmben olyan kitűnő színészeket láthatunk még többek között, mint Békés Itala, Jordán Tamás, Mácsai Pál, Tenki Réka, Schneider Zoltán és Nagy Ervin.

A TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL az Inforg-M&M Film gyártásában készült. Producerei Mécs Mónika (Konyec, Kaméleon, Pánik, Csak a szél, Csicska), Muhi András (Rengeteg, Dealer, Womb – Méh, Csak a szél), valamint Mesterházy Ernő (Konyec, Liliom ösvény), operatőre Herbai Máté (A nyomozó, Utolsó idők, Kút).

 Március 2-ától fut majd a hazai mozikban a Mozinet forgalmazásában.

Ne maradj le a magazin legfrissebb írásairól!
Csatlakozz a phenom'enon magazin Facebook-oldalához!
szerző:

címkék: , , , , , , , , , , ,