A történet felépítése nem túl bonyolult, ám a különféle lassítások, a szereplők játéka, valamint hangulati ingadozásaik néhol igen megtévesztőek. Von Trier két nagyobb részre osztja a filmet, külön teret adva a főszereplő testvérpárnak. Justine (Dunst) esküvőjét látjuk először, ami minden létező módon kudarcba fullad. Az örömtelinek hitt pillanatokat nemcsak az erőltetett esküvői forgatókönyv, valamint a hamisan örömködő vendégsereg, hanem egy, a végletekig pesszimista és megkeseredett anya is elrontja. A második fejezet főszereplője Claire (Charlotte Gainsbourg), akinek családi életét a Melancholia határozza meg.
A színészi produkciót tekintve Gainsbourg sokkal erőteljesebben hat a vásznon, mint a díjazott Dunst, játéka sokat lendít előre a filmen…hiába. Meggyőző alakítás ide vagy oda, az operatőrnek ezt sikerül velünk feledtetnie amatőr, művészkedő kameramozgásaival, amellyel a feszültséget hivatott növelni. A film nem lesz tőle feszültebb, a szemünk viszont többször pihenésre kényszerül. Ezen kívül bizonyos dramaturgiai hibák is észrevehetőek, a rendező ugyanis túl sokszor tévelyedik el saját depressziójában, így legtöbbször a maga kreálta zsákutcákba fut bele. Ha szeretjük a festői képeket, illetve komolyzenei betéteket, valamint Lars von Trier sajátos világának rajongói vagyunk, akkor semmiképp ne hagyjuk ki eme alkotást. Viszont ha igazán jó drámára vágyunk, nem ez a mi filmünk.
Szerző: Nóri
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.