Azahriah
„Még nem teljesen találtam meg a stílusom, de nem is keresem” – Azahriah-interjú
Azahriah, azaz Paul Street, vagyis Pálffy Attila karrierje igazi „csináld magad” történet. 12 évesen mindenféle komoly szándék nélkül kezdett el elsősorban hátborzongató sztorikról videókat készíteni, majd egyik pillanatról a másikra felkapott vlogger lett. A Paul Street-i videósnak 2017-ben megszületett a zenész alteregója, Azahriah, aki tavalyi, I’m worse című albuma után most egy újabb nagylemezt hozott ki. Ez lett a Camouflage, melyre nem túlzás már most azt mondani, hogy az idei év egyik legerősebb anyaga lett. Azahriah-val a dalok születéséről, a zene üzenetéről és stúdióbeli munkákról is beszélgettünk.
Az elmúlt időszak sok zenészt megviselt több szempontból is. Téged hogyan érintett ez a közel másfél év akár személyesen, akár szakmailag, zeneileg?
Bár a magánéletemben nem volt kellemes jelenség ez a Covid-mizéria, a karrierem szempontjából nem különösebben befolyásolt. Nem vagyok befutott előadó, a korlátozásos időszakban pedig még annyira sem voltam befutott, mint most, így nem is voltak fellépéseim, nem volt olyan, amiben igazán meggátolt volna a pandémia.
A dalok hangulatát és szövegkörnyezetét mind-mind személyes élmények és gondolatok adták, ezt egy ilyen külső hatás nem hiszem, hogy nagyban befolyásolná, vagy képes lenne megváltoztatni.
A pandémiának köze volt ahhoz, hogy a tervezettnél később jelent meg a Camouflage?
Semmilyen szinten sem. Az album elkészítése számomra egy teljesen új élmény volt, először dolgoztam egy teljesen más munkaflow-ban, mint eddig. Nagy megkönnyebbülés volt számomra, amikor elkészült! Azonban arra is rá kellett döbbennem az elmúlt több mint fél évben, hogy sokkal jobban illik hozzám egy olyan munkafolyamat, amikor magamnak csinálok meg mindent, és aztán leadom keverésre.
A zenei dolgaimban olyan határozottan ragaszkodok mindenhez, amit elgondoltam és kitaláltam, hogy nehezen tolerálom, ha ezek változtatásra kerülnek, még akkor is, ha mások szerint jobb az úgy.
Hogyan zajlott ennek a friss anyagnak az alkotói folyamata?
Sokféle érzés-élmény mix szerepel az albumon. A legrégebbi élmény a prior mögött áll. A szám egy iskolában „bullyingolt” (zaklatás áldozatává váló – a szerk.) gyerek életéről szól, akit nem vesznek komolyan a szülei sem, nem talál menedéket sehol sem, ezért, hogy véget vessen a szenvedésnek, végez magával. A zenében a történet így testesül meg, a valóság az az, hogy hetedik osztályban az egyik évfolyamtársam ilyen helyzetben volt, és elszökött valahova. A tanárok nem mondtak nekünk semmi háttérinfót, de elgondolkodtam, hogy mi lehet vele. A számban az ő bőrébe próbáltam bújni. A többi zenének is elég érdekes sztorijai vannak szerintem, de nem lőném le az összeset.
Amúgy sem azt tartom igazán lényegesnek, hogy nekem mit jelentenek, hanem hogy mit adnak a hallgatónak.
Kivel dolgoztál együtt a lemezen, és mennyiben vettél részt a stúdiómunkában?
Az albumot Szlancsik Ádám keverte és maszterelte, Bánkúti Dani pedig a társproducerem volt, egyben ő hozott össze engem Ádámmal is, és a prior zenei alapját is ő csinálta (Kutasy Tamás segítségével). A stúdiómunkák mindegyikénél ott voltam. Sok dolog megváltozott szerkezetileg, amit nem szerettem volna, ezért sok időt azzal töltöttünk, hogy azokat visszacsináljuk az eredetire. Amivel még sok időnk ment el, és ezt azóta sem bántam meg, hogy profi stúdióban vettük újra a vokálokat és a gitárokat, úgyhogy a keverésre már sokkal magasabb minőségű nyers fájlok kerültek.
Beszéljünk kicsit a lemez címéről: Camouflage. Pontosan miért választottad ezt a címet, mit jelent számodra ez a kifejezés?
Terepminta, ami leginkább arról híres, hogy elrejti az embert az ellenség elől.
A rejtőzködés fogalmába számtalan művészi közhelyet bele lehet magyarázni…
Ezen felül pedig édesanyám katona, kétszer is szolgált Koszovóban, onnan hozta nekem ajándékba ezt a sálat, ami azóta a kabalám, és talán a legjellegzetesebb hozzám köthető dolog.
Elképesztően sok különféle stílus ötvözete ez az album. És nemcsak minden szám hoz valami újat, hanem egy-egy adott dalon belül is keverednek a stílusok. Tudatosan építed fel egy-egy szerzemény stílusát, kísérletezgetsz, vagy csak nem találtad még meg azt az irányt, ami mellett elköteleződnél?
Kísérletezgetek! Azért tartom magamat szerencsésnek, mert rengeteg féle-fajta zenét hallgattam már az életem során, és amiket szeretek hallgatni, azokat reprodukáltam is saját zene formájában – saját szövegvilággal, személyes mondanivalóval stb. Emellett hozzá is adtam az alapokhoz egy kis „Azahriah-fűszert”, amitől kijön belőlük valami plusz, és amitől jellegzetes lesz az adott nóta.
Még nem teljesen találtam meg a stílusom, de nem is keresem. A cél a zenéimben, hogy az üzenet átmenjen.
Azt érzem, a Camouflage dalai egyfajta lineáris utat járnak be, mindegyik kapcsolódik a másikhoz. Mégsem olyan, mintha egy konkrét sztori kerekedne ki a lemez végére, inkább egyfajta hangulatot, érzelemvilágot jelenítenek meg a számok. Jól gondolom?
Vannak folytatólagos sztorik és vissza-visszatérő motívumok, ez az igazi varázsa az albumnak, és ez a fő oka, hogy felülkerekedik a kislemezes megoldásokon. Az album célja nem megoldást találni a zenékben firtatott kérdésekre, hanem szimplán átadni őket.
Ezzel egyrészt örömöt okozok azoknak, akik hallgatják, másrészt megnyugvást nyújtok magamnak azzal, hogy feldolgoztam a fejemben és a szívemben lévő dolgokat, ezzel túllépve a zenékben firtatott témákon.
A lemezen csak angol szövegű művek hallhatóak, pedig a már korábban megjelent dalaid közt vannak magyar nyelvűek is, igaz, azok kollaborációban Desh-sel. Miért döntöttél úgy, hogy annak ellenére, hogy a magyar dalszövegű szerzemények is sikeresek, csak angolul énekelsz most?
Angolul kezdtem el zenélni, a mai napig gördülékenyebben megy a dalszerzés angolul, mint magyarul, de mind a kettőt élvezem csinálni, azonban teljesen más világok. Ezeknél a számoknál már az instrumentál készítésnél is nyilvánvaló volt, hogy angol nyelvűek lesznek, már az alapból érzem azt, hogy arra magyar vagy angol szöveg illik-e.
A Camouflage után több lesz a magyar megjelenés, megpróbálom őket kimaxolni, hogy utána újult erővel térjek vissza az angol pályára.
Az album dalai közül kettőhöz már klip is született. Várhatunk következő videókat más szerzeményekhez is?
Igen. A nyár folyamán jön majd egy, de hogy melyik számhoz, az legyen meglepetés!
Tervezel fizikai formátumot is kiadni?
Száz darab díszdobozos pendrive lesz megvásárolható. Ezen kívül nagy álmom a következő nagy projektből egy vinyles történetet beadni!
Lemezbemutató koncert?
Július 1-jén a Monyo Landben, óriási lesz!
És akkor íme Azahriah második nagylemeze, a Camouflage!
Fotók: Bodnár Dávid
