Ki menti meg a gitár becsületét? – Feltörekvő magyar zenekarok
Lassan a hazai fesztiválszervezők is továbbléphetnének a szokásos körökön, és a biztos, ám túlságosan kiszámítható fellépők meghívása helyett körbenézhetnének a hazai, föld alatt burjánzó zenei palettán. Mert aki nyitott füllel mászkál a hazai klubkoncerteken, annak már régen feltűnt, hogy csendes hatalomátvétel zajlik a hazai gitárzenében. Most ezek közül a feltörekvő együttesek közül mutatunk be néhányat. Itt az ideje, hogy búcsút intsünk a ráncosodó rockereknek, főleg, ha a trónkövetelők ilyen ütemben fejlődnek tovább.
Middlemist Red
A sort illik a Middlemist Reddel (lásd a fenti fotón) kezdeni, akik a legtöbb embernek az Index dalversenyének győzteseként lehetnek ismerősek. Egyre több helyről hallani a nevüket, egyre fontosabb helyeken lépnek fel, úgy tűnik, beindult a zenekar szekere. Nemrég a legendás Wooden Shjips előtt léphettek fel az A38 Hajón, ahol sokakat sikerült lebilincselniük a kisujjból kirázott, a rocktörténelmi leckéket ügyesen felmondó psych-rockjukkal. A korai Rolling Stonestól a nemrég feltűnt Templesig (akiknek a debütáló albumát mi is szerettük) sok mindent idézhet a zenekar hangzása, de még várjuk ki a végét, mert ebben a bandában már most nagy potenciál van. Tavaly novemberben megjelent EP-jüket (As If You Could Mess This Up) bátran ajánljuk azoknak, akik szerint már nem tűnnek fel itthon tehetséges gitárzenekarok.
Run Over Dogs
A Run Over Dogs tipikusan az a zenekar, akiknek a nevébe elég sűrűn belefuthatunk egy éjszakai bóklászás vagy programkeresés közben, de helyettük valami biztosabbat választunk. Jó lenne, ha ez megváltozna a közeljövőben, mert a Németh Juci által felkarolt banda megérdemli a mostaninál jóval nagyobb figyelmet is. Igaz, néha leadja őket a Petőfi Rádió, de ennek a bluesos, füstös gyökerű zenének a hazai, tömött underground koncerttermekben lenne inkább a helye. Első nagylemezük (Noxious Foodies) üdítően izzadságmentes, nem mellesleg marha jól szól, szóval lassan lehet nekik felszabadítani az esti időpontokat a hazai fesztiválokon. A zenekar már egy bátor, saját szervezésű mini európai turnét is lezavart, úgyhogy rajtuk biztos nem fog múlni a hazai állóvíz felkavarása.
Tea Road
A Tea Road Bereczki Zoltán egyszemélyes projektjeként indult, aztán időközben rendes, koncertező zenekar lett a „magánügyből”. Jelenleg még a tehetségkutatók futják köreiket, de várhatóan nem kell sokat várni ahhoz, hogy szélesebb rétegek elé lépjenek (mint azt tették nem is olyan rég a nekünk is interjút adó The Veils itthoni előzenekaraként). A Tea Road a fentebb említett együtteseknél könnyedebb, power popos beütésű zenében utazik, ebben a műfajban pedig még itthon is lehet viszonylag nagyot alkotni, a zenekar eddigi munkái és élő fellépései mindenesetre több, mint biztatóak. Jó lenne, ha itthon is lenne vállalható képviselője ennek a stílusnak.
Fauno Pera
A Fauno Pera vázát a Fat Cat zenekar adja, hozzájuk csatlakozott a legtöbbeknek a Turbóból ismerős Tanka Balázs. A Fauno Pera útja a siker felé várhatóan jóval nehezebb lesz, mint mondjuk a Tea Roadé, saját műfajmeghatározásuk (experimental noise-rock) is azt sejteti, hogy ezt a zenét nehéz volt/lesz beskatulyázni. De ne riasszon el senkit a körmönfont stílusmegjelölés, az új utakat kereső Fauno Perában mindenki találhat finomságot, legalábbis azok biztosan, akik szerint a valódi poptörténelem a 70-es évek tudattágító zenei utazásaival vette csak igazán kezdetét. A zenekar első kiadványa (Funeral Party) elérhető és végighallgatható a Bandcampen, de ezt a zenekart is inkább élőben érdemes elcsípni, ott még nagyobb lesz a rácsodálkozás.
Összeállította: Bicsérdi Ádám
