Jöttünk, láttunk, MENTünk – Ilyen volt a magyar delegáció a MENT Fesztiválon
Múlt héten zajlott le a szlovén fővárosban, Ljubljanában az idén már harmadjára megrendezett MENT showcase fesztivál, ami a balkáni régió SXSW-je hivatott lenni. Idén először egy 54 fős delegáció, illetve három zenekar képviselte kis országunkat a Kelet-Közép-Európa színe-javát felvonultató, szakmai konferenciákkal tűzdelt fesztiválon. A magyar delegáció kiutazásának szervezőit, Somló Dánielt, Salamon Gergőt, Horváth Renátót és Szendrey-Nagy Olivért kérdeztük egyéni meglátásaikról, illetve a Cseh Tamás Program által támogatott Hungarian Oncoming Tunes (HOTS) jövendőbeli terveiről.
Milyennek találtátok a fesztivál programfelhozatalát, illetve a meghívott vendégek előadásait?
Salamon Gergő: Nagyon jó hangulatú és közvetlen esemény a MENT, így a networking rész jól működött. Az előadások is sok tekintetben izgalmasak voltak, bár volt néhány terület, ahol szívesebben hallgattam volna, hogy mélyebben belemennek a témába.
Szendrey-Nagy Olivér: A programot összességében hasznosnak találtam, mind zenében, mind előadásokban. Előzetesen megnéztem, hogy mi érdekelhet, és bár volt, ami csalódást okozott, a számításomat megtaláltam.
Somló Dániel: Számomra a MENT Fesztivál elmúlt évek line-upjai talán egy fokkal jobban működtek, arányaiban több katarzisélményben részesültem, mint idén, de hangsúlyoznám, hogy a zenei program töredékére lehet eljutni egy ilyesfajta rendezvényen. Tehát biztos vagyok benne, hogy volt néhány nagyon jó koncert, amiről sajnos lemaradtam. Ilyenkor inkább célzottan megyek egy-egy előadóra, akit előre kinézek, hátha tudok velük együtt dolgozni a jövőben. Szerencsére azért idén is akadt olyan, akivel ez megtörténhet.
A magyar fellépőkre pedig kifejezetten büszke vagyok, mert számomra – akármennyire ismertem már a munkásságukat – abszolút kiemelkedő koncertélmények voltak.
A meghívott vendégektől se kaptam idén túl sok új információt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna hasznosak azoknak, akik esetleg először voltak efféle szakmai előadásokon, beszélgetéseken. A KEXP-előadás viszont rendkívül izgalmas volt.
A többi showcase fesztiválhoz képest (pl. Eurosonic) mit találtatok szimpatikusabbnak a MENT-ben? Esetleg volt-e valami, amit hiányoltatok róla?
Horváth Renátó: A Eurosonichoz képest teljesen más léptékű a MENT, nem teljesen fair őket objektíven összehasonlítani. A MENT egy kisebb régióra fókuszál, kevesebb a meghívott/vendég is, de pont ezért sokkal több idő van egy-egy emberrel beszélgetni. Nem érzed azt, hogy mindenki rohan egy másik meetingre, és egy perced van, hogy megragadd a figyelmét. Családiasabb az egész, könnyebb új embereket megismerni. A kevesebb helyszín és zenekar miatt nincs állandó választási kényszer, és többször is futsz bele ismerősökbe, ami miatt jobban lehet bulizni is.
Somló Dániel: Szakmailag egyértelműen jobban lehet érvényesülni egy kisebb showcase eseményen, mint pl. a Eurosonicon. Nagyobb eséllyel botlasz bele szakmabeliekbe, és közvetlenebb a viszony is. Az, hogy három napon keresztül „össze vagy zárva” egy helyszínen a többi delegálttal, akarva-akaratlanul is azt eredményezi, hogy interakcióba lépj velük.
Ez pedig a lehető legjobb lehetőség az úgynevezett networkingre.
Voltak-e egyéni célkitűzéseitek, amiket el akartatok érni a fesztiválon (pl. bizonyos külföldi célszemélyekkel való networkingelés)? Sikerült elérni ezeket a célokat?
Szendrey-Nagy Olivér: A szervezőcsapat részeként az elsődleges célom az volt, hogy gond nélkül lemenjen minden. Egyébként a KEXP-s Kevin Cole-lal szerettem volna találkozni, és ez sikerült is.
Somló Dániel: Abszolút volt effajta célkitűzésem, és több eredményes találkozót is sikerült lebonyolítanom. Leginkább új előadók leszerződtetésével kapcsolatos, illetve a BUSH régiós promóciójával kapcsolatos találkozók voltak ezek. Ezen felül pedig ápoltam a már meglévő kapcsolataimat is, hiszen ismét rengeteg szakmabeli partnerrel, ismerőssel találkozhattam. Ezeket a kapcsolatokat, illetve az újakat is folyamatosan próbálom ápolni, hiszen ebben az iparban az egyik legfontosabb tényező a bizalom és a személyes kötődés.
Horváth Renátó: Főleg a BUSH-sal kapcsolatban volt több megbeszélésünk már előző fesztiválokon megismert kollégákkal, akikkel sikerült tovább építeni a közös terveket. Inspiráló volt látni, hogyan valósultak meg a mieinkhez hasonló ötletek, amikből tanulni is tudtunk, és esetleg valamilyen formában át tudunk ültetni, tovább tudunk fejleszteni a BUSH-on is.
Salamon Gergő: Kifejezetten a networking volt a cél, amire tökéletes volt a rendezvény. Emellett elég sok jó produkció volt látható, melyekből elképzelhető, hogy jó néhány itthon is látható lesz a szezonban.
Milyen visszajelzéseket kapott a magyar delegáció a külföldiektől? Nektek van-e valamilyen belső észrevételetek a delegációval kapcsolatban?
Horváth Renátó: A viszonylag nagy számú magyar jelenlét már önmagában is figyelemfelkeltő és jelzésértékű volt a külföldiek számára. Igyekeztük úgy válogatni a delegációt, hogy lehetőleg minél több területnek, szcénának és városnak legyenek képviselői, hogy több kapcsolódási pontot találjanak a külföldi kollégák. Sokan kerestek meg közülük, hogy mutassam be ennek-annak a magyar delegációból, és szerencsére mindenkinek tudtam ajánlani valakit. Ez a nyitottság érezhető volt a koncertek iránti érdeklődésen is, nem véletlenül nézte meg a legtöbb külföldi sajtó képviselője a magyar zenekarokat,
és került be pár nappal később a Gustave Tiger Vic Galloway BBC Scotland rádióműsorába.
Salamon Gergő: Sokan meglepődtek, hogy milyen erős a magyar jelenlét. Ennek megfelelően sokan beszéltek a magyar szakmáról, szempontokról és a zenekarokról. A Gustave Tiger és az Uffalo Steez koncertjét pedig sokan emlegették, hogy mennyire kiemelkedő koncertélményt nyújtottak.
Somló Dániel: Sok helyről hallottam vissza, hogy remekül sikerült a csütörtöki magyar fogadás is. A magyar koncertekről is pozitív visszajelzések érkeztek, de több külföldi koncertfelkérés, kiadói ajánlat is elhangzott. Remélem, ezek tényleg meg is fognak valósulni.
Szendrey-Nagy Olivér: Egyébként mindhárom koncertet szerették kint, Apey megtöltötte a koncerttermét, és az Uffalóra is nagyon lelkesen táncoltak az emberek.
A delegáció kijutásával egy időben elindult a CSTP által támogatott Hungarian Oncoming Tunes (HOTS) is, mely a magyar zene és ezzel közvetetten a kultúra szélesebb körben való elterjesztése is cél. Mik a következő lépések a szervezet részéről?
Horváth Renátó: Eredetileg a három csapat – az Eastaste, a Gold Record és debreceni Campus – célja az volt, hogy egy olyan brand alapjait fektessük le, amin keresztül külföld felé is karakteresen, de könnyen befogadhatóan jelezzük, hogy a magyar zeneipar vállalhatóan részt tud venni ebben a nemzetközi játékban. Az első lépések alapján bizakodóak vagyunk, és rengeteg támogatást kaptunk a szakmától és a támogató szervezetektől is. Az egész még nagyon friss, de a legjobb, hogy ez egy olyan összefogás eredménye, amiben a közös cél mögé minden érintett profin fel tudott sorakozni. Nagyon sok terv van, például a Tallin Music Week és számos más európai fesztivál, amelyek mind kiváló lehetőségek arra, hogy testre szabottan és hatékonyan tudjon fejlődni a HOTS.
Salamon Gergő: A következő lépés a Tallin Music Week. Illetve azt is tudjuk, hogy valamilyen formában a MIDEM-re és más showcase festiválokra is kijut a koncepció az év második felében, de ez még szervezés alatt. Az jól látható, hogy egy egységes branden keresztül könnyebb lesz csatornákat és platformot építeni a hazai zenéknek és a szakmának.
Reméljük, hogy egy ilyesfajta tervezés mentén fogunk tudni egy hosszabb távú stratégiát is építeni.
Egyéb infót és több képet a magyar delegációról a HOTS Facebook-oldalán találhattok!
