Így néznek ki egy 16 órás techno buli után a berlini Berghain partiarcai!
Az egykori kelet-német erőmű vasbeton épülete „nyers, masszív és indusztriális” – írja a Lonely Planet – „belső tere olyan, mint egy utópisztikus film, a Metropolis és a Blade Runner ötvözete”. Híres-hírhedt biztonsági emberei az alvilág uraiként őrzik kapuit. A hádészi birodalomba való bejutás kiváltság: aki átmegy a castingon és az alapos motozáson, az a háromemeletnyi hideg beton monstrumban csakis a legnevesebb underground DJ-k zenéjére zúzhat.
Berlin legendás techno-clubja szigorú és önkényes „zártajtó-politikája” ellenére (vagy épp ezért) gigászi erővel vonzza az elektronikus zene rajongóit. A bejárat előtt hosszú sor, több órás várakozás – akár éppen eső szitál vagy havazik. A legszúrósabb tekintetű kidobó hosszú fekete bőrkabátot visel, vállig érő ősz haj, súlyos piercingek, arcán tövises indatetoválás. Szigorúan pásztázza a sorban álló tömeget, állítólag, messziről kiszúrja, ki a kívülálló.
De vannak, akiknek sikerül a bejutás!
Ezeket az arcokat örökítette meg egy fiatal fotós, Philipp Pusch, aki több hétig állomásozott a legendás berlini klub kijárata előtt, hogy a 8-12-16 (nem ritkán pedig 24) órás bulik után a techno-szentélyből távozókról portréfotókat készítsen.
Az eredmény egy gyönyörű fekete-fehér sorozat 16 portréval azokról a karizmatikus Berghainból hazafelé tartó fiatalokról, akiket a több órás techno buli mind másképpen dolgozott meg.
A Berghain törzsközönsége 25-40 év közötti, főleg berlini és mára nagy számmal külföldi turista techno-arc, sok meleg, leszbikus és biszexuális. A feltűnő(sködő) külföldieket nem ritkán elutasítják, feltehetőleg piaci értéket tulajdonítanak annak a ténynek, hogy berlini közönség marad meg a többségben.
Az outlook sem utolsó tényező: sem a túlöltözöttséget (business style), sem az alulöltözöttséget (kommersz ruházatot) nem tűrik . A rutinosak szerint, „ha lerí rólad a pénz, vagy épp snowboard dzsekit viselsz, keress inkább más klubbot”.
Fényképezni is tilos, gyakran a kamerás mobiltelefonokat is elkobozzák. Sok sötétszoba, nyilvános gay-sex – egy biztos, a bacchanália a falakon belül marad.
A bejárat előtt mindig hosszú a sor, és több óra várakozás. A legszúrósabb tekintetű kidobó hosszú fekete bőrkabátot visel, vállig érő ősz haj, súlyos piercingek, arcán tövises indatetoválás. Szigorúan pásztázza a sorban álló tömeget, állítólag, messziről kiszúrja, ki a kívülálló.
Ha még többet szeretnél Philipp Pusch fotóművészetéből, akkor azt itt tudod nyomon követni, de ha augusztusban még Berlinben jársz, a neuköllni Gordonban saját könyvének megjelenésével egybekötött kiállítását is megnézheted.
