Holtpontokon túl – Premier botránnyal karöltve
Elstartolt a hazai mozikban az Amerikai botrány című film, mely hatalmas médiavisszhangnak örvend. A Golden Globe-díjátadó 7 jelöléséből hármat bezsebelt, köztük a legjobb film, a legjobb színésznő (Amy Adams), valamint a legjobb női mellékszereplő (Jennifer Lawrence) kategóriában. Március 2-án az Akadémia által kihirdetett 10 jelölés sorsa is eldől.
A 21. század nagysikerű filmes marketing ötletét itt is alkalmazták, hiszen rögtön a nézőket a székbe szögező mondattal indítanak – valós történeten alapul –, de ebben az esetben legalább hihetünk is neki, mert nem egy újabb rémtörténetre váltunk jegyet. A ’70-es években az FBI egy ABSCAM fedőnévvel ellátott akciója során egy kisstílű bűnözővel, Mel Weinberggel szövetkezett. Feladata a politikusok megvesztegetése volt egy fiktív arab sejk nevében. Az akció roppant nagy sikerrel zárult, összesen nyolc közszereplőt juttattak rács mögé. Természetesen, hogy gyümölcsöző legyen a produkció, kissé kiszínezték a forgatókönyvet, de ezzel nincs is baj. A rendező, David O. Russel neve és kedvenc színészeit felsorakoztató stáblistája pont elegendő a megannyi díj bezsebeléséhez.
Irving Rosenfeld (Christian Bale) szeretőjével (Amy Adams) egy jövedelmező illegális vállalatot vezet, melyet Richie DiMaso FBI-ügynök buktat le. A méltó büntetés kiosztása helyett inkább vádalkut köt velük, hogy közösen buktassanak le pár korrupt politikust. A cselekményszál a polgármester és a helyi maffia bevonásával, valamint Rosenfeld manipulatív feleségével (Jennifer Lawrence) bonyolódik.
A film több mint kétórásnyira sikeredett, néhol kissé unalmasnak találhatjuk, mert egy figyelmet igénylő, igen kusza cselekményszálról beszélünk, de a zseniálisan kiválasztott színészeknek köszönhetően könnyen átlendülhetünk a holtpontokon is.
A képi világot egészen elragadóan hozták, a néző hirtelen ott találja magát a ’70-es évek New Yorkjában, különösen a jelmeztervező és a sminkesek munkájának köszönhetően. Amy Adams férfiszíveket megdobogtató dekoltázst villantó ruhákban tündököl, vagy ott van Bradley Cooper, aki ezernyi apró hajcsavarónak köszönheti pompás korszakot idéző frizuráját. A nyitójelenetben látható Christian Bale megmosolyogtatva rendezgeti tincseit, hogy kopaszodását elrejtse. A transzformációiról híres 21. századi denevérember itt sem hagy minket cserben, nem egészen 18 kilót hízott a szerep megformálásáért. Az eredményről így nyilatkozott: „Nem mozogsz sokat, csak üldögélsz a seggeden, és lapátolod a kaját a pofádba.” Egészen diplomatikus.
A film díszlete, valamint jelmezei egyaránt a szereplők karakterét és jellemeik fejlődését kívánta bemutatni. A jelmeztervező, Michael Wilkinson már olyan szuperprodukciók öltözékeiért felelt, mint az Alkonyat – Hajnalhasadás két epizódja vagy a 300. Minden főbb karakter több mint 40 ruhával rendelkezett, köztük valóban a ’70-es években készült Diane von Furstenberg– és Helston-darabokkal. A film alatt pedig olyan legendás előadók számai csendülnek fel, mint Paul McCartney vagy Tom Jones.
Összességében egy társadalomképet festő, remek színészekkel és látványvilággal ellátott moziban lehet részünk. Bár kétesélyes film lehet a nézők szemében, de ha sikeresen túljutunk a holtponton, és engedjük, hogy magával ragadjon minket a színészi játék, akkor élvezni fogjuk a történéseket. A film végén Danny Ocean (Ocean’s 11, 12, 13) szellemes világát idéző csattanóra számíthatunk. Az aranyszobor zápor jogosultságáról, pedig mindenki maga vélekedjen.
Szöveg: Baranyi Dóra
