„Mindig az énekesek hagynak el engem” – Hercules and Love Affair interjú

Phenom'enon
2012.08.27., 19:38

Tavaly a Balaton Soundon, idén pedig az Exit Fesztiválon sikerült megnéznünk a Hercules and Love Affair produkcióját. A szó szerint folyamatosan megújuló együttes két lemezt tudhat a háta mögött, az Exiten pedig egy szám erejéig az új lemezből is ízelítőt kaphattunk. A remek hangulatú, vérpezsdítő fellépés előtt az együttes alapítójával és agytrösztjével, Andy Butlerrel, valamint egyik új „növendékével”, az azóta szólószámot is megjelentető Gustaph-pal beszélgettünk.


hercules

Nagyon régóta vagy a zeneiparban, DJ-ként kezdted. Mikor és hogyan jöttél rá, hogy jó vagy a dolgok mixelésében?

Andy Butler: Nem vagyok jó benne. Csak viccelek, igazából piszkosul jó vagyok! (nevet) Egészen kis koromban elkezdődött már ez a dolog, hamar rácsodálkoztam, milyen az, mikor két különböző dolgot összeraksz, aztán abból születik egy dal. Folyton kevergettem mindenféle dallamokat, különféle amatőr programokkal. Ezt persze a szüleim igen hamar megelégelték, és inkább vettek nekem egy rendes keverőpultot, hogy ha már úgy is hangos vagyok, legalább ne elviselhetetlen zaj legyen, amit kiadok magamból. Innentől pedig nem volt megállás: New Yorkba költöztem, zenét és művészetet tanultam, és közben folyamatosan dalokat írtam, rögzítettem, és persze akkor kezdődött a DJ karrierem is.

Mikor legutóbb a Balaton Soundon láttunk, teljesen más énekesekkel voltál körülvéve. Hogy választod ki őket? Esetleg rendezel castingokat, ahol pontozással juttatod tovább a versenyzőket?

Andy: Jaj, isten ments!

Gustaph: (nevet) Pedig ez milyen jó ötlet! Elképzelem, ahogy Andy ül a táblákkal a kezében, mint valami idióta tehetségkutatóban.

Andy: Sokszor egyébként teljesen véletlenül bukkanok rá az énekesekre. Például volt egy Beth nevű lány, vele Bécsben találkoztam. Épp a hotelszobámban beszélgettem valakivel, mikor megütötte a fülemet, hogy valaki a falon túl énekelget. Muszáj volt átmennem hozzá, igyekeztem nagyon barátságos lenni vele, és aztán a végén rávettem, hogy énekeljen nekem egy kicsit. Rögtön tudtam, hogy ő kell nekem, meg is kérdeztem, hogy tudna-e vállalni néhány fellépést, meg el tudna-e jönni Ausztráliába.

Ráadásul az első lemez után is lecserélted a teljes gárdát. Hogy működik ez? Előre megbeszéled velük, mennyi ideig maradhatnak?

Andy: Az igazság az, hogy én egyikőjüket sem rúgom ki, hanem mindig ők azok, akik elhagynak engem. (szomorú arcot vág) A legtöbbjük az együttest egy remek kiindulásnak tekinti, egy ugródeszka ez számukra. De túlságosan ambíciózusak ahhoz, hogy egy bandában maradjanak, ezért inkább szóló karrierbe kezdenek.

Sírtál már valaha azért, mert valaki kilépett?

Andy: Persze, minden egyes alakalommal hisztérikus sírógörcsben török ki. (nevet)

És tartod velük a kapcsolatot, vagy nyomon követed a további karrierjüket?

Andy: Persze, szoktunk beszélni, sőt, igyekszem segíteni őket a szólókarrierjükben. Az együttes után sem teszek le róluk, kicsit egyengetem az útjukat, hiszen nem véletlenül választottam be őket, hanem mert tehetségesnek tartom mindnyájukat. Kim Ann Foxman lemeze is a Mr.Intl-nél (Andy Butler kiadójának neve- a szerk.) jelenik meg. De ez egyébként is jellemző, hogy ha valamit jónak találok, akkor azt próbálom minden lehetséges módon segíteni. Többek közt ezért dolgozom most együtt Little Bootsszal.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Interjú: Biczó Andrea
Fotó: Slajkó Anett

Címkék: , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás