„Ha valamikor, akkor most érdemes itthon új dologba vágni a fejszénket”- Middlemist Red-interjú

Avatar photo
2015.11.23., 16:21

Az elmúlt pár év rendkívül izgalmasan telt a hazai zenei életben; számtalan jobbnál jobb fiatal zenekar bukkant fel a színtéren, akik, szakítva a középiskolai aularock hagyományaival, új vizekre eveztek. A hatvanas-hetvenes évek gitárzenéjére épülő, de új, 21. századi köntösbe öltöztetett pszichedelikus rock térnyerésének hála itthon is egyre több banda kísérletezik a műfajjal, melynek hazai éllovasa és egyben legsikeresebb képviselője a Middlemist Red. A zenekar LSD-színezte zenéje abban az értelemben tudattágító, hogy ablakot nyit a fősodorbeli műfajoktól némileg eltérő zenékre itthon, és ablakot nyit kis hazánkra, ahol bőven készül muzsika, amely bárhol a bolygón megállja a helyét. A zenekar eddigi hazai és nemzetközi sikereinek kollektíven örülhetünk, és a fiúk tarsolyában szerencsére még bőven akad ambíció és kreatív energia. Deli Soma basszusgitárost és Ürögdi Ábel dobost kérdeztük múltról, jelenről és jövőről.

A nyereményjáték lezárult!

Hogyan telt az elmúlt egy év az első lemezetek megjelenése óta?

Soma: Alapvetően ismét egy sűrű évet tudhatunk magunk mögött, a lemez megjelenése óta egyre inkább próbálunk a külföldi lehetőségekre fókuszálni. Tavasszal letudtuk az első európai turnénkat, nyáron játszottunk a cseh Rock For People és a szerb EXIT fesztiválokon, nyár elején pedig a tavalyi Deezer Young Guns kapcsán bemutatkozhattunk a cannes-i MIDEM fesztiválon. Az ott szerzett kapcsolatainknak, illetve a CEETEP (Central-Eastern European Talent Exchange Program) programnak köszönhetően januárban kiemelt státuszban léphetünk fel Európa legfontosabb showcase fesztiválján, a Eurosonicon.

Mennyiben változott a zenéhez és a zenéléshez fűződő viszonyotok és koncepciótok a kezdetekhez képest?

Soma: Próbálunk sokkal tudatosabbak lenni, persze ez nem mindig sikerül. Egyre maximalistábbak vagyunk, emiatt persze lassabban is haladunk az új dolgokkal, de még csak a lehetőségét sem akarjuk megadni annak, hogy valaki azt mondja, félmunkát végeztünk. A kezdetekhez képest a legnagyobb változást talán az jelenti, hogy most már nem csak magunknak zenélünk, és emiatt sokkal megfontoltabban döntünk egy-egy dologról.

Összességében viszont megmaradt a kezdeti lelkesedés, attól az őrülten sok pozitív energiától és élménytől, amit az utóbbi két évben kaptunk, nem csak, hogy maradt, hanem folyamatosan csak több és több lesz.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A készülő új dalok a meglévő irányvonalat követik majd, vagy más műfajok és hangzás felé is kitekintetek?

Soma: Amennyire csak lehet, próbálunk egyre több szintetizátort és effektet használni az új dalokban. Az biztos, hogy zeneileg sokkal tágabban értelmezhető lesz a következő lemez, még többet szeretnénk kísérletezni a különböző hangzásokkal, illetve most, hogy annyira nem szorít az idő, a lehető legtöbb szabadidőt a stúdióban szeretnénk tölteni.

Milyen előadók vannak hatással a zenétekre, és kik az aktuális, esetleg újonnan felfedezett kedvenceitek?

Ábel: Az már korábban sem volt titok, hogy inspirálóan hatnak ránk a 60-as, 70-es évek rockzenekarai (itt elsősorban a The Doorst említeném meg), de rendeztünk már egy estét egy aktuális zenekar, a The Black Angels tiszteletére is. Az utóbbi időben elkezdtünk szintetizátorral is ismerkedni, nagyon szeretjük a The Horrors hangzásvilágát, szerencsére élőben is láttuk őket a Szigeten.

Mi 2015 legjobb albuma?

Soma: Több fantasztikus lemez jelent meg idén. Nekem személyes kedvencem erről az évről az Unknown Mortal Orchestra Multi-Love-ja, de mondhatnám akár az új Tame Impalát vagy a szintén egészen elképesztő BADBADNOTGOOD & Ghostface Killah kooperációt.

Ha rajtatok múlna, kik lépnének fel jövőre a Szigeten?

Ábel: Jó lenne jövőre látni végre a már korábban említett The Black Angelst itthon is, de nagyon szeretjük Mac Demarcót, a Templest, The Growlerst, a Tame Impalát és a The Horrorst is szívesen megnéznénk újra (lehetőleg az A38 sátorban)!

Fotó: Diana Komroczki Photography

Fotó: Diana Komroczki Photography

A zenén kívül milyen hatások inspirálnak még titeket?

Ábel: Bármi befolyásolhat, inspirálhat egy adott dalt a zenén kívül. Az, hogy milyen hangulatban van épp az egyikünk, amikor számot írunk, már elviheti egy egészen más irányba a folyamatot. Mikor otthon, az utcán sétálva gondolkozunk különböző ötleteken, szintén millió hatás érhet közben.

Elég sok mindent átéltünk már közösen ez alatt a pár év alatt, ez az egyik fő inspiráció és motivációforrásunk is szerintem.

Mi az első, zenéhez fűződő emléketek gyerekkorotokból, és kik voltak az első igazán nagy kedvenceitek?

Soma: Emlékszem, nagypapám általában Johnny Cash-t hallgatott, a Cocaine Blues sokszor szólt náluk a konyhában. Idő volt, mire később megtaláltam. Az első nagy kedvencek viszont egyáltalán nem tükrözik azt, amiket mostanában hallgatok; System Of A Down, Red Hot Chilli Peppers, talán ezek voltak rám kezdetben nagy hatással.

Öt klip, ami most nagyon inspirál titeket?

Soma: Szerintem mindannyiunk nevében beszélhetek, mikor azt mondom, hogy inkább a zene van ránk hatással, és nem a hozzá tartozó képi világ. Ha mégis kéne mondanom párat, akkor nekem Tame ImpalaMind Mischief, The HorrorsSea Within A Sea, PondZond, Unknown Mortal OrchestraFrom The Sun, és a végére egy magyar, Uffalo Steez – Wassup.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Mi lenne számotokra az álomkollaboráció?

Ábel: A The Black Angels énekesével, Alex Maasszal egy közös dal tényleg egy valóra vált álom lenne. De ha Kevin Parker vagy Dave Fridmann végezné a produceri munkát egy készülő anyagunkon, azt is elviselnénk.

Hol tart szerintetek a magyar könnyűzene, és milyen tendenciákat lehet érzékelni az itthoni zenei életben?

Soma: Azt kell, hogy mondjam, a helyzet több mint biztató! Most mintha érezhető lenne, hogy van valami mocorgás. Egyre több fantasztikus zenekar tűnik fel a semmiből, az emberek pedig mintha kíváncsibbak lennének, nyitnak az új felé. Teret kaptak az otthoni barkácsmegoldások, hál’ isten az emberek kezdik megérteni, hogy ahhoz, hogy zenekart csinálj, nem kell tíz évet szenvedni, és eszméletlen összegeket beleölni, elég egy szoba két mikrofonnal és egy jó nagy adag kísérletezőkedvvel. Több olyan kezdeményezés indult el az utóbbi évben, amely konkrétan a fiatal zenekarokat kívánja patronálni. Gondolok itt akár a Ten Years Before csapatára, vagy a KERET blog Kikeltető néven futó tehetségkutatójára, vagy akár az Ígéretes Titánokra.

Ez a tenni akarás egy idő után remélhetőleg a nagyobb médiumokat is eléri, mindenesetre úgy érzem, ha valamikor, akkor most érdemes itthon új dologba vágni a fejszénket.

11224699_423018064547999_435111038170563137_o

Fotó: Diana Komroczki Photography

Mik a terveitek 2016-ra és a távolabbi jövőre nézve?

Soma: Január elején mutatunk két számot a készülő új lemezről, ebből az egyiket már jövő hét pénteken a Dürer Kertben el lehet csípni élőben. Szeretnénk még egy videoklipet a már meglévő mellé, és persze a második lemezt is illene még 2016-ban kihozni. Viszont semmit sem szeretnénk elsietni, szeretnénk magunknak elég időt adni ahhoz, hogy egy olyan anyag születhessen meg, amire mindannyian ugyanúgy büszkék vagyunk. Ezen kívül minden a januári hollandiai fellépéstől függ, szeretnénk még több hangsúlyt fektetni a nemzetközi karrierünkre, amivel kapcsolatban sok mindent várunk a Eurosonictól.

A zenekart tehát legközelebb november 27-én láthatjátok játszani a Dürer Kertben a Meteo társaságában!

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás