„Ha akarnék, sem tudnék díva lenni!” – Fatima Bramme-Sey (Fatima and the Eglo Band)-interjú

Avatar photo
2015.10.20., 12:43

A Fatima and the Eglo Band egyre több helyen tűnik fel, népszerűségük szókimondó, érzékeny és elképesztően tehetséges énekesnőjüknek, Fatima Bramme-Sey-nek köszönhető. Budapesti koncertje előtt beszélgettünk vele, közvetlen személyiségével, intelligens humorával és brit akcentusával minket is levett a lábunkról.


Fatima Bramme-Sey gyerekkorát nagyrészt Svédország és Szenegál közti ingázással töltötte, londoni éveinek köszönhetően mégis erős brit akcentussal beszél angolul, és ennek a három tényezőnek a keveréke személyiségét és karrierét is nagy mértékben befolyásolta. Zenéjében afrikai ritmusok keverednek az elektro-soul és hiphop elemekkel, amelyeket érzékeny, személyes hangvételű és sokszor nagyon erőteljes szövegekkel egészít ki, ezt az egészet pedig különleges hangjának és személyiségének köszönhetően képes összehangolni és egy harmonikus egésszé formálni. Első önálló lemeze tavaly tavasszal jelent meg az Eglo Recordsnál, szakmai elismertségét pedig az a rengeteg kollaboráció és közös projekt jelzi, melyeket különböző neves producerekkel és előadókkal együtt készíthetett el: többek közt dolgozott már a Floatings Pointsszal, Shafiq Husaynnal, Dâm-Funkkal és a Dorian Concepttel is.

A világszerte egyre sikeresebb, de Magyarországon még kevésbé ismert énekesnővel az Electronic Beats Festival keretein belül megrendezett budapesti koncertje előtt beszélgettünk.

fatima

Kicsit nyomoztam utánad Twitteren, láttam, hogy nemrég költöztél, ezúttal Stockholmba. Miért hagytad ott pár éve olyan hirtelen a várost, és minek kellett történnie ahhoz, hogy most hazatérj a Londonban töltött évek után?

Jól kémkedtél, épp most költöztem haza Stockholmba, ahol születtem. Néha szükség van egy kis változásra – persze ezt gondoltam akkor is, mikor elhagytam Svédországot, hogy Londonba költözzek… De most jó családi körben és régi barátokkal lenni, kicsit elhanyagoltam őket az utóbbi időben. Mindegy, merre élek, az a lényeg, hogy mozgásban legyek, bizonyos időközönként jó váltani! Szóval Stockholm gyönyörű város, jó újra ott lakni, de elég kicsi, ha úgy vesszük családias, nem volt számomra zeneileg elég inspiráló.

Így hát terv nélkül indultam el Londonba, eredetileg csak egy hétvégére, de évekig ott ragadtam. Az elején nem volt könnyű, de később szerencsém lett. Sokáig csak egy barátom volt, aztán sokáig csak kettő…

London óriási város, úgyhogy szükségem volt egy kis időre ahhoz, hogy jó kapcsolatokat szerezzek. Rengeteg „open mic” estre jártam, és egy idő után odasodródtam a megfelelő emberekhez. Egy ilyen estén találkoztam Alexszel is az Eglo Recordstól. De mielőtt ekkor elkezdtünk beszélgetni, rengeteg helyen láttuk már egymást, de mindig csak méregettem, sosem mertem megszólítani. Aztán végül meghívott a rádióműsorába, ami nagy előrelépés volt, de sokkal fontosabb volt az, hogy össze is barátkoztunk, így folytathattuk a közös munkát, és így születhetett meg többek közt az első saját albumom.

Az album címe Yellow Memories lett, a nagymamád sárga házáról kapta a nevét, és főként a svédországi gyerekkorod emlékeiből táplálkozik, a dalok írásakor viszont éppen Londonban éltél. Van valamilyen összefüggés a kettő között? Gondolod, hogy a honvágy vagy egyszerűen a távolság segített abban, hogy egy ilyen visszaemlékezés-jellegű album születhessen?

Rengeteg időt töltöttem a nagymamámnál, tehát számomra ez a ház, amiről valóban a nevét kapta az album, igazából a gyerekkort, a svédországi felnevelkedést szimbolizálja. Igazából mi kicsit messzebb, a belvárosban laktunk, de ez a hely maradt meg bennem ilyen szempontból. Lehet, hogy a távolság is segített az emlékek előhívásában, de lehet, hogyha Stockholmban maradtam volna, akkor is szükségét érzem annak, hogy visszatekintsek kicsit a múltba. De abban igazad van, hogy például a Family című dalom mindenképpen tartalmazza ezt a kettősséget. Ezt a hozzá készült klip egyértelműsíti, ha megfigyeled, az egyik jelenetben Stockholmban vagyok, a másikban Londonban… Tehát valóban lehetséges, hogyha ott éltem volna mellettük, nem lett volna okom egy ilyen típusú dalt írni.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Ha már a családnál tartunk: mostanában egyre többet hallani az egyik húgodról, Seinabo Sey-ről, aki Svédországban és az utóbbi időben azon kívül is ismertté vált. Mondhatjuk, hogy művészcsaládban nőttél fel?

Igen, valahogy mindig tele volt zenével a ház, anyukám gondoskodott róla… A másik nővérem újságíró, szóval nem énekel, de ő is hasonló körökben mozog, mint mi, a bátyám pedig DJ. Seinabo pedig a féltestvérem, az apukánk közös, így különböző családokban nőttünk fel, de mindkettőnk életében kiskorunk óta fontos szerepe van a zenének, bár ő másik városban élt, és ott zenélt. Én ezalatt Stockholmban zenéltem, aztán mire ő felköltözött, én elmentem Londonba… Szóval párhuzamosan mindketten hasonló tevékenységet folytatunk, de még sosem énekeltünk együtt. Nagyon más stílusunk van, valahogy eddig még nem gondoltunk rá, de ki tudja, mit hoz a jövő. Még mindig fiatalok vagyunk, nem? Legalábbis azt hiszem, hogy az vagyok!

Annyiból is kiderült, amennyit eddig beszéltünk róla, hogy a Yellow Memories nagyon személyes hangvételű lemez lett. Miben más élő koncerten, közönség előtt ilyen személyes mondanivalójú dalokat énekelni, mint a stúdióban? Kell-e válogatni köztük, ahhoz mérten, hogy milyen típusú közegben adsz elő, vagy hogyan érzed magad?

Valóban minden dalom elég személyes, vannak, amik nem jelentenek akadályt ilyen szempontból, de vannak köztük komolyabbak, vagy legalábbis szomorúbbak. Az, hogy ezeket eljátsszuk-e, főként a közönségen, a hely hangulatán múlik. Ahhoz, hogy ennyire kiadjam magam a színpadon, éreznem kell, hogy figyelnek rám, akkor tudom igazán beleadni magam. Ha a hangulat inkább beszélgetős-iszogatós, akkor nem fogok belekezdeni egy számomra nagyon fontos dalba, mert könnyen felidegesítem magam – srácok, itt vagyok, és épp egy balladát éneklek, hogy beszélhettek másról?

Nem akarok több figyelmet követelni magamnak, mint amennyit az emberek amúgy is adnának, nem akarok díva lenni!

Szóval vannak olyan dalok, amik ráhangolódással, őszinte odaadással hatnak jól, anélkül nem érnek semmit. Ezért használtam az albumon például a Gave Me My Name című számomnál is a legelső felvételt: lehet, hogy nem volt tökéletes, de sokkal őszintébb volt, mint amilyen harminchatodik próbálkozásra lett volna, amikor már a technikai finomságokra figyelek, nem pedig a dal mondanivalójára. Ez a dal szintén családi vonatkozású, az édesapámról szól, vagyis inkább neki, aki rengeteget volt távol gyerekkoromban, szinte apa nélkül nőttem fel. Ezért nem akartam, hogy túl csiszolt vagy túl mesterkélt legyen, mert ez a kifejezőerő rovására mehet, őszintétlenné válhat tőle a szöveg. Persze van, amikor hatszázszor kell felvenni valamit, mert mindegyik felvétel sz*r lesz, és az ötszázadik után el kell mennem inni egy teát, mert megőrülök… De az teljesen más, néha jó nem aggódni ezen, csak elkapni a pillanatot.

fatima (2)

Az album sikerei után gyorsan megkaptad a „First Lady” nevet az Eglo Recordsnál, sok cikkben és interjúban így emlegetnek, ha jól tudom, a munkatársaid is gyakran viccelődnek ezzel. Illik rád ez a becenév?

Ez a titulus abból a szempontból nem illik hozzám, hogy tényleg nem tudnék díva lenni, akkor sem, ha akarnék! Én igazából sosem hivatkoztam így magamra, nem is akarom elhalványítani a többi nagyszerű hölgyet az Eglo Recordsnál! Szerintem talán inkább onnan jött az elnevezés, hogy már jó régóta vagyok az Eglónál, és itt is egyedüli nőként igazgatom a bandát, akik velem játszanak a színpadon. Nagyon jó velük dolgozni, állandóan viccelődnek, de szakmailag is nagyon-nagyon jók, tökéletes kombináció, nem lehet mellettük nem mosolyogni.

Már készül az új albumod, amely sokban eltér az első lemeztől. Milyen új típusú inspirációkból táplálkozol? Hasonlóan személyes tartalomra lehet majd számítani?

Nagyon repül az idő, már másfél éve volt az előző lemez, el sem hiszem! Valóban dolgozunk az új albumon, sajnos még nem nagyon mondhatok róla semmit, de izgalmasak a munkálatok, és azt sem árulhatom el, hogy kikkel dolgozom együtt, de több producerrel is kapcsolatos a dolog… Én sajnos nem vagyok producer, legalábbis egyelőre, úgyhogy igyekszem megszerezni a legjobbakat!

Ezen kívül pedig próbálok nagyon nyitott maradni, hogy minél több ingert fogadhassak be, amik alakíthatják az alkotási folyamatot. Szerintem minden, amit hallatsz, látsz, érzel, sőt eszel, hatással van rád, és bármi, ami hatással van rád, inspirálhat!

Legalábbis tudat alatt biztosan. Az utazásaim során is figyelek erre, próbálok minél több mindent felfedezni. Sajnos esik, ezért Budapestet csak a taxiból láttam, és holnap már utazom is tovább, de lehet, hogy már ennyi is segített abban, hogy valami újat fedezzek fel.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Milyen jövőbeli célok vagy új elképzelések vannak előtted? Van esetleg valaki, akivel szívesen vennél részt valamilyen közös projektben?

Szeretném folytatni az élő zenekaros fellépéseket, és kicsit fejlesztgetni őket, gyakorolni. Gondolkoztunk rajta, hogy bővítjük a bandát, jelenleg négyen vannak a fiúk, idővel szeretnék több embert is bevonni. Más előadókkal is dolgozom, folyamatban vannak különböző projektek, főként olyanokkal, akik szintén az Eglo Recordsnál vannak. Szóval sok minden történik egyszerre, de én, személy szerint csak igyekszem inspirálódni, minél többet utazni. Akivel nagyon szívesen dolgoznék együtt, az pedig jelenleg Charlie Wilson! Képzeld, láttam valamelyik nap a reptéren, teljesen megőrültem tőle, odaszaladtam, de csak kezet fogtunk, nem is volt időm elmondani, hogy én is zenélek, csak azt, hogy mekkora rajongója vagyok. Úgyhogy most elmondom mindenkinek, hogy erre vágyom, hátha valahogy visszajut hozzá!

7ced67c0d648122bcae10129de981341_XL

Még több Fatima erre és erre.

És a Howlinggal készült beszélgetésünket olvastad már?
"Azt szeretnénk, hogy a zene senkinek se menekülés, hanem az életük szerves része legyen" - Howling-interjú

Címkék: , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás