Greg Haines – Phenom’ Line-Up

Avatar photo
2013.04.5., 7:45

A fiatal brit művész, Greg Haines öt évvel ezelőtt hagyta maga mögött a nyüzsgő Londont, hogy a manapság virágzó zenei élettel büszkélkedhető Berlinben telepedjen le. Májusban három nagylemezét magába foglaló box settel, illetve egy új albummal is jelentkezik, ennek alkalmából pedig egy nagyobb turnéra is indul, az állomások között pedig Budapest is helyet kapott. Koncertje előtt emailben állt rendelkezésünkre, hogy Line-Up rovatunkban megkísérelhessük bemutatni, mit kell tudni róla, a zenéjéről, a májusi megjelenésekről, valamint az is kiderül, milyen jellegű előadásra számíthatunk tőle május 29-én az Akvárium Klubban.


Mi volt az első hangszer, amellyel kapcsolatba kerültél, és később miken tanultál még játszani?

Először csellóórákat vettem. Akkor még nagyon fiatal voltam, a cselló talán nagyobb is volt, mint én! Aztán igazság szerint ráuntam, és inkább gitározni akartam, meg együttesekben lenni, úgyhogy egy ideig ezen a hangszeren gyakoroltam. Ezután lassan elkezdtem zongorázni – már ha valahol találtam egyet, mert nekünk otthon nem volt. Sokáig könyörögtem a szüleimnek, aztán végül megengedték, hogy legyen egy zongorám, így utána mohón nekiálltam játszani. Később a gitár szinte teljesen eltűnt az életemből, a cselló pedig visszatért, aztán ott a zongora, amin szerintem mindig is játszani fogok, még ha soha nem is vettem leckéket. Ha most körülnézek a stúdiómban, van itt még sok másik hangszer is, amikkel néha készítek felvételeket, de azt nem állítanám, hogy ténylegesen „játszottam” rajtuk.

Fotó: Vipasana Samadhi Roy

Fotó: Vipasana Samadhi Roy

Mi vitt rá, hogy a zeneszerzői pályára lépj?

Ezt nehéz megmondani, nem tudok kiemelni egyetlen pillanatot, ami miatt elkezdődött volna ez. Amint megvolt az első hangszerem, jöttek az első kis dalaim, de talán akkor merültem el jobban ebben, amikor megismerkedtem a stúdió trükkjeivel és játékszereivel, és már felvételeket készítettem. Így kezdtem el felfedezni, hogyan jön létre a zene, milyen „hozzávalók” kellenek, és hogyan illenek össze.

Mivel foglalkoztál zenei pályafutásod előtt?

Több állásom is volt. Egy ideig séf voltam, ennek nagyon örültem. Aztán voltam postás is egy ideig (ahogy Nils Frahm is!), amit szintén élveztem, mert csak feltettem a fejhallgatómat, és jártam a kora reggeli, üres utcákat. Mondjuk egy héten hatszor 4:30-kor felkelni azért nem volt könnyű! Néhány hónapig egy szörnyű zeneboltban is dolgoztam, ami annyira nem érdekelt, hogy azt már szinte élveztem. Kedvezményeket adtam azoknak a vevőknek, akik olyan albumokat vásároltak, amiket én jónak tartottam. A főnököm utált engem. Később Manchesterbe költöztem, ahol egy zenei nagykereskedésnél kaptam munkát, ott főleg sajtóanyagokat írtam. Nagyon szerettem, de búcsút intettem neki, amikor Berlinbe költöztem öt évvel ezelőtt. Azóta pedig csak furcsa hangokat alkotok a megélhetésért!

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Kik inspirálnak?

Nem is tudom, hol kezdjem, annyit mondhatnék. Akik most eszembe jutnak: Arvo Pärt, Steve Reich, Brian Eno, Marc Hollis (Talk Talk), Rhythm & Sound, Lee Perry, J Dilla, Otis Redding, Tony Allen… De biztos kihagyok pár fontosabbat.

Mit szeretnél közvetíteni a zenéddel?

Hogy őszinte legyek, semmit. Szeretem nyitva hagyni, és megadni a lehetőséget annak, hogy bőven legyen helye a különféle értelmezéseknek. Továbbá szerintem az, amit valaki az albumaimtól kaphat, teljesen eltérhet attól, amit egy élő koncerten megtapasztalhat, ráadásul egy-egy koncert is éjszakáról éjszakára változhat. Szerintem az élő zenével sokkal közvetlenebbül lehet átadni bármit is. Ha a napot egy autóban ülve töltötted úgy, hogy előtte csak néhány órát aludtál, meg a beállás is szörnyű volt, de vacsora meg egész jó – ez mind hatással lehet az esti koncertre. Minden egyes este más, és minden egyes este kissé mást fog átadni.

Nemsokára egy box settel jelentkezel, ami három albumodat foglalja magában. Milyen extrák várhatóak?

Ez a box set három korábbi lemezemet tartalmazza: a Slumber Tidest, az Until the Point of Hushed Supportot és a Digressionst. Lesz egy új szám, egy hosszabb darab, ami az UTPOHS-ra kerül, de csak a bakelitlemezes verzióra. Egyébként ez a három album most először jelenik meg vinyl formátumban, aminek hihetetlenül örülök, ugyanis mostanság már szinte csak ilyen formában hallgatok lemezeket.

Hogyhogy nem került bele a box setbe a legutóbbi lemezed, a Moments Eluding?

Számomra a Moments Eluding csak egy EP, nem igazi album. Annak idején egy nap alatt vettük fel, és úgy képzeltem el, hogy egy ideig kapható lesz, aztán kivonjuk a forgalomból. Nem igazán érzem, hogy az előző három lemezhez kapcsolódna. Továbbá a Moments Eluding már megjelent bakelitként is, míg a többi ugye nem.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Májusban érkezik az új albumod, a Where We Were. Mire számíthatunk?

Nem tagadom, ez nagyon más lesz, mint a korábbiak. Nincsenek vonósok, ugyanakkor több a szintetizátor, és a ritmusoknak sokkal hangsúlyosabb szerep jut. Nagyjából egy év alatt állt össze minden. Ez idő alatt sok analóg felszerelést vettem, és sok ihletet nyertem ezekből a masinákból, miközben felfedeztem a működésüket.

A The Alvaret Ensemble-ben (a velük készült interjúnk itt olvasható) – melynek tagja vagy Jan és Romke Kleefstra, valamint Sytze Pruiksma mellett – minden dal teljes mértékben improvizáció. A szólólemezeden is improvizálsz, vagy itt előre megírt és eltervezett szerzeményekről van szó?

Bár egyáltalán nem mondanám improvizatív lemeznek, hiszen sokórányi aprólékos munka van benne, több felvétel rögtön az elsőként rögzített verziót jelenti. Igazán varázslatos hatása van annak, amit először felveszel, miközben nem gondolkozol rajta túl sokat. Gyakran azon kapom magam, hogy ugyanazt próbálom ismételni második vagy harmadik nekifutásra is. De ha valami ötödszörre sem jó, akkor az valószínűleg nem működik!

Mit várhatunk a koncerteden? Mennyire lesz improvizatív? Mint lemezbemutató turné, inkább csak az új albumra koncentrálsz, vagy hallhatunk a régebbi szerzeményeidből is?

Mindenképpen az új lemez inspirálja majd a koncertjeimet, valószínűleg felcsendülnek majd bizonyosok elemek róla, de sosem játszom a számokat úgy, ahogy az albumon vannak. Unalmasnak tartom, hogy ugyanazt adjam elő, amit már egyszer létrehoztam és tökéletesítettem. Szóval mindig igyekszem valami mást csinálni, tehát mindig sok az improvizáció. Normál esetben nem is tudom, mit fogok játszani, amíg színpadra nem lépek, de vannak bizonyos ötletek és momentumok, amik gyakran visszatérnek. De minden koncert más!

Nemrég kiderült, hogy két balett zenéjén is dolgozni fogsz. Mit árulhatsz el ezekről a projektekről?

Valójában az egyik darab már létező zenét fog felhasználni, de a másik teljesen új szerzeményeket jelent. Sokat nem mondhatok, de egy viszonylag nagy zenekar számára írok zenét, többek közt vonósokkal, fafúvósokkal, zongorával, hárfákkal, cselesztával.

Greg Haines májusban tehát egy nagyobb turnéra indul (íme a hivatalos poszter), melynek során először Ólafur Arnalds előtt lép fel, majd átveszi a főszerepet, és Poppy Ackroyd, valamint Carlos Cipa csatlakozik hozzá. Utóbbival a brit zenész május 29-én érkezik Budapestre, az Akvárium Klubba – az eseményhez itt tudtok csatlakozni!

Hivatalos honlap: http://greghaines.wordpress.com/

Interjú: Varju Kitti

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás