Fotoszintetizáló gengszterek a lakásban, avagy a kortárs indoor gardening
Kevés lehangolóbb dolog lehet annál, ha a kertészkedés szerelmeseként egy pici kis lakásba kényszerülünk a betondzsungel közepén. Mit lehet ilyenkor tenni?
Az indoor gardening elképesztő sebességgel vált hatalmas trenddé, gyógyírt nyújtva a frusztrált városi kertészpalántáknak és dekorimádóknak. Terrárium, nyomtatható váza, modern makramé, és könyvekből kinövő mini kertek elképesztő számú variációi várják, hogy lakásunk díszeivé váljanak.
A növényhatározót felütve rengeteg olyan növényt találunk, amik kevés helyet és kevés törődést igényelve élik életüket az ember társaságában. Ezt pedig nehezen lehet visszautasítani, főleg, ha valami különlegesre vágyunk. A kristályformára emlékeztető, futurisztikus outer-space érzetű, vagy a borosüvegből és villanykörtéből ki-tudja-hogyan-kialakított, illetve a klasszikus gömb formájú terráriumok végtelenségéből végtelen ideig válogathatunk.
Könyvrajongóknak igazi ínyencség a Growingbooks, azaz a régi könyvekbe ültetett kis növényszigetek. Az ötletgazda ausztrál srácok gondoltak egyet, és ha már anyunak is tetszett, miért ne csináljanak belőle bizniszt? A nyugdíjba vonult, szomorú könyveket, amiket már a kutya sem lapozgat, szépen összegyűjtötték, és virágtartót csináltak belőlük vigasztalásképpen. Az eredmény pedig magáért beszél, ugyanis a lokál art marketen rendszerint pár óra alatt elkapkodják őket.
Ja, és hogy ezzel tulajdonképpen a környezettel is jót tesznek, csak hab a tortán, no meg az elfeledett szerzők is örülhetnek, hogy nem darálják be a könyveiket.
Ha a polcokon már csak igazán kevés hely marad, akkor sem kell feladnunk. Egy 3D nyomtató és Pietro Corraini bárki számára letölthető sémájával egyedi otthont printelhetünk egy-egy szál virágnak, levélnek és ágacskának, a lejtőről leszakított maréknyi fűnek vagy a járdaszegélyből kikandikáló fura gaznak, amitől nem bírtunk megválni. A Trapulin gyermeki kíváncsiságunkat bátorítja arra, hogy újra valami egészen különlegeset fedezzünk fel a legapróbb hétköznapi dolgokban.
És ha a polcon már tényleg nincs semmi hely, akkor jöhetnek szóba a virágtartó makramék updated verziói, amik a gyerekkorunkból ismert „ocsmánysárga” vagy épp beazonosíthatatlan (hányás) színek helyett ma már a pantone skála legizgalmasabb színeiben tündökölnek.
Az ún. sky planter a kortárs urban planting talán legérdekesebb designja, aminek lényege, hogy a növények fejjel lefelé lógnak, és ezt valószínűleg ők is ugyanannyira élvezik, mint mi.
Ha ennyi még mindig nem elég a fejünk fölé (se) a természet flórájából, a Petite Planet mohagolyói, vagyis a kokedamák tehetik teljessé a zöldségek iránti vágyunkat. Az amúgy nem csak lógatni való gömbökről Hideg Gergő aka Pa-Pa Ko-Ke Dama beszél bővebben egy interjúban.
Ezek az ellenállhatatlan növénygombolyagok szintén remek példái annak, hogyan lehet kis helyen stílusos, kevés törődést igénylő szobanövényünk.
