Fantáziaragasztóval összeollózott kollázsok a pop art, a szürrealizmus, és lemezborítók által ihletve
A kollázsművészet rendkívül expresszív, feltűnő, rendkívül izgalmas és kreatív megoldásokat, ugyanakkor könnyen fogyasztható üzenethordozó volta miatt napjainkban ismét hódít. Az offline, mondhatni DIY-képszerkesztési metódust rengetegen űzik, ki több, ki kevesebb sikert aratva szemkápráztató, vicces, elgondolkodtató, vagy épp bizarr munkáival. Eduardo Martinez alkotásai ezek közül a sikeres és bizarr kategóriákba sorolhatók, mutatjuk miért.
A kollázs szó ‘ragasztott elemekből álló képet’ jelent, és ennyivel el is lehet intézni a dolog technikai részét. A kivitelezés egyszerűsége azonban egy pillanatra se tévesszen meg, épp a szinte már óvódás szintű alkotói folyamat adja a kifutások végeláthatatlan lehetőségeit. A kollázsművészet már meglévő alapanyagokat használ, és ezeket egy új egységbe szerkesztve, az ismert elemek újrapozicionálásának meglepő erejével hoz létre valami egyedit, ami addig nem létezett. Az ilyen képek szinte bármiből építkezhetnek, újságkivágásokból, címkékből, fotókból, és ami korábban már értéktelen szemétnek tűnt, egy kollázsban új életet nyer.
Eduardo Martinez designer, illusztrátor, vizuális művész Barcelonából, aki még a kilencvenes évek elején merült el a kreatív iparban, és kezdte meg ténykedését a grafikusként, ma pedig szabadúszóként dolgozik.
A „rendes” munkái mellett egyéni projektként hozta létre bizarr kollázs kreációit, melyeket elmondása szerint a pop art, a szürrealizmus és az album borítók inspiráltak.
Habár egy jól körülhatárolható stílusirányzat elemei sem lelhetők fel műveiben, vannak olyan, szinte toposszerű motívumok, amelyek folytonosan visszatérnek és megjelennek a képeken, mint például a régi fénykép darabkák, a geometrikus formák, az éles metszések, az anatómia és a feltűnő színek. Mindezeket az önálló egységeket Martinez fantáziájának ragasztója foglalja bizarr, mégis egységes keretbe.
Még több agyfacsaró összeollózott képért kattanj Martinez Tumblr oldalára!
