„Ez egy lüktető Morcheeba” – Skye Edwards-interjú
Félelmetes belegondolni, hogy a Morcheeba már 20 éve ontja magából a jobbnál jobb dalokat és lemezeket, annak ellenére, hogy nem volt mindig egyenes az út számukra. 2010 óta ismét az eredeti énekesnővel, Skye Edwardsszal áll fel zenekar, aki budapesti koncertjük előtt szűk egy héttel e-mailben válaszolt a kérdéseinkre. Emlékek, tervek, de leginkább vargabetűk jellemzik a Morcheeba fennállását, az énekesnő szerint azonban ez kellett, hogy mostanra egy érett és felszabadult zenekart láthasson a közönség. Elvégre Róma sem egy nap alatt épült…
Majdnem 20 éve zenéltek már együtt, és olyan albumok vannak mögöttetek, mint a sikert hozó, ’98-as Big Calm vagy a 2000-es Fragments of Freedom. Összességében nagyon színes karriert tudhattok magatokénak. Van személyes kedvenced az elmúlt időszakból?
Rengeteg van! A legutóbbi mondjuk Mexikó, ahol most játszottunk életünkben először, és egy csodálatos közönséghez volt szerencsénk. A másik kedvenc élményem, amikor a Thievery Corporation előzenekaraként léptünk fel a San Fransiscó-i Greek Theatre-ben, annak a helynek hihetetlen aurája van! Nyilván erről a listáról nem hagyhatom ki a Glastonbury-t, ahol kétszer is játszottunk a One World Stage-en, de leginkább azt élvezem, amikor otthon, Londonban léphetünk fel. Múlt héten a Shepherds Bush Empire-ban játszottunk és imádtam!
Az évek alatt fokozatosan változott a hangzásvilágotok, és mostanra sokkal inkább vagytok trip-pop trió ütemesebb dalokkal, elhagyva az akusztikusabb vonalat. Mit tartasz a legnagyobb különbségnek a legutóbbi, Head Up High lemez és a korábbi Morcheeba-anyagok között?
Trip-pop, pontosan! Én is mindig ezt a jelzőt használom magunkra, mivel arra törekszünk, hogy slágeres popdalokat írjunk, de közben a sokkal kiérleltebb hiphop ütemeket használjuk. Igaz, hogy a Head Up Highon a legtöbb dalt erre az ütemességre építettük, de néhányat azért még mindig akusztikus alapokra helyeztünk (az Under The Ice-ot például zongorán, az I’ll Fall Apartot pedig akusztikus gitáron írtuk meg). A legnagyobb különbség ezen a lemezen az energia és a tempó. Paul mindig azt mondja, hogy ez a „lüktető Morcheeba”-lemez!
Az évek alatt néhány tagváltáson is keresztülmentetek, az eredeti felállás pedig 2010-ben állt helyre, amikor 7 év szünet után visszatértél a zenekarhoz. Bízhatunk abban, hogy ez így is marad?
Nem tudom biztosan megmondani, mi lesz később, de egyelőre boldog vagyok, hogy megint a zenekarral lehetek. Szerintem a rajongóink is örülnek annak, hogy visszakaptak, mindazonáltal úgy gondolom, mindannyiunknak fontos volt ez a hét év szünet. Mindhármunknak lehetősége nyílt arra, hogy fejlődjünk és új területeket fedezzünk fel magunknak a Morcheebán kívül. Emiatt, amikor újra összeálltunk, megújultan és sokkal nagyobb lelkesedéssel tudtunk együtt dolgozni.
Változott valamit az a folyamat, ahogyan most együtt dolgoztok ahhoz képest, amilyen a szünet előtt volt?
Mostanra sokkal jobban értem Pault és Rosst, egyszerűen tudom, hogy állunk egymással. Zeneileg mindenkinek ugyanaz a szerepe, mint korábban, csak éppen sokkal többet kommunikálunk, és ezt szerintem a fiúk is így látják.
A Morcheeba zenéje rengeteg új előadóra van nagy hatással, de ki az, akiből ti is merítetek mostanság? Hogyan „tartjátok frissen” a zenéteket?
A válasz nem „ki”, sokkal inkább „mi”, ami pedig nem más, mint az Élet – igen, nagy betűvel -, számomra mindig is ez lesz a legnagyobb inspiráció. Bármi, amit csinálok, hallok, olvasok, látok, bárki, akivel találkozom, elindíthat egy gondolatot vagy egy érzést bennem, amiből dal születik.
Nyerj belépőt a Morcheeba budapesti koncertjére!
Abban az időszakban, amikor nem voltál a zenekar tagja, három szólóalbumot is kiadtál, a legutóbbi (Back To Now) pedig már két évvel azután jelent meg, hogy újra a Morcheeba énekesnője lettél. Hogyan hat egymásra a két projekt?
Jelenleg is dolgozom a negyedik szólóalbumomon Robert Logan produceri munkája mellett. Azt hiszem, ez most egy nagyon érett atmoszférájú lemez lesz, leginkább a chill és a downtempo vonalon haladtam. Nagyon büszke vagyok rá, de a szólósikereimet is a Morcheebának köszönhetem. Sosem versenyzett bennem a zenémnek ez a két oldala, és egyébként most is a Morcheebát tartom a fő irányomnak.
Az utolsó lemezetek tavaly októberben jött ki, és általában kétéves ciklikusság jellemez titeket ezen a téren. Van már valami tervetek a jövő évre egy esetleges új albummal kapcsolatban?
Igen, beszéltünk arról, hogy elkezdünk az új lemezen dolgozni 2015-ben, bár én most egyelőre nem látok tovább az év végi koncerteknél és a karácsonynál…
A legutóbbi kislemez, a Make Believer remixeket is tartalmaz. Ti akartátok őket?
Az igazság az, hogy a kiadónk javaslatára születtek meg ezek a remixek, de ebben az a jó, hogy a dalok remixével valami teljesen mást kapunk vissza és egészen más közönséget ér el így az ember. Dave Davis, a DJ, aki a remixeket csinálta, jó barátunk Belgiumból – korábban dolgoztunk is már együtt -, így boldogan vállalta a Make Believer újragondolását.
A Head Up High lemez fogadtatása rendkívül jó volt, sokan azt mondták, hogy ez a legjobb album, amit valaha kiadtatok. Olyan a hangzása, mintha most valahogy sokkal jobban élveznétek a közös zenélést, mint korábban bármikor, de tényleg erről van szó? Mi az, amire most rátaláltatok?
Minden albumhoz úgy állunk hozzá, hogy „ez lesz a legjobb”, mert szerintünk csak ettől fejlődik a zenénk bármilyen irányba. Nagyon jól éreztük magunkat a felvételek alatt, de ha nem így lett volna, akkor mi értelme az egésznek? Ha nem élvezed a zenélést, abba kell hagyni!
Interjú: Németi Noémi
A december 8-i Morcheeba-koncert Facebook-eseménye itt!
