„Ez az együttes tényleg az életünk” – Imagine Dragons-interjú
A Sziget első „rendes” napján a délutáni sávban adhatta első magyarországi koncertjét az amerikai Imagine Dragons, akik dübörgő dobszólamokkal és slágeráradattal hozták lázba és bírták közös éneklésre az összegyűlt tömeget. Nem sokkal korábban a két gitárossal, a basszusért felelős Ben McKee-vel és a gitártémákat aranyszínű hangszereken tolmácsoló Daniel Wayne Sermonnal beszélgettünk arról, milyen egy mostanra már világhírűvé vált együttesben zenélni vagy éppen filmzenét szerezni, aztán jöttek a hobbitok, a sárkányok és a krákenek…
Első lemezetekkel, a Night Visionsszel igazán sikeresek lettetek, hiszen a Billboard Rock lista élére kerültetek, a Radioactive-ért pedig egy Grammy-díjat is begyűjtöttetek. Miben volt más abban „korai” Imagine Dragonsben zenélni, amelyik még nem jelentkezett albummal, és abban, amelyik most világszerte elismert és népszerű?
Daniel Wayne Sermon: Elég nagy a különbség. A legelején együtt vettünk egy kisteherautót, és azzal utaztunk éveken keresztül, mindenféle kis koncertet is bevállaltunk, de elég szegényesen ment, rizsen és babon éltünk… És mind együtt laktunk egy kis házban Las Vegasban, ahol gyakran nem működött a légkondi, szóval kemény volt.
Ben McKee: De ami nem változott, az az, hogy az Imagine Dragons mennyire a részünkké vált. Ez az együttes tényleg az életünk, illetve már régóta az, úgy nagyjából… Mennyi ideje is? Hat éve? Sokszor egymást is vittük előre, elvállaltunk minden létező koncertet, ami akadt, még ha ezzel veszteségünk is lett a turné során, de mindent megtettünk, hogy folytathassuk. És most még mindig úton vagyunk, koncertezünk, amennyit csak lehet, igyekszünk eljutni minél több új helyre, mint ahogyan most először Magyarországra is.
Egy fél Imagine Dragons: balra Ben McKee, jobbra Daniel Wayne Sermon
Két éve adtátok ki a debütáló albumotokat, azóta pedig hollywoodi filmekben (Vasember 3., Futótűz, Transformers 4.) hallhattunk titeket egy-egy szám erejéig. Miben különbözik egy mozifilm számára készülő és egy „saját” dal megírása?
D. W. S.: Eléggé élveztük, amikor egy film miatt kellett zenét szerezni. Teljesen más ez a folyamat, hiszen van valami, amit nézned kell, látod a dolgokat vizuálisan, és ahhoz írod a zenét, el tudod kapni a képek hangulatát és az érzelmeket. Itt nincs az, hogy akkor most egy popdal struktúrája kell, hanem egy jelenet szerkezetéhez igazodsz a dallamokkal.
Ha most csak azokat a filmeket vesszük, amikhez zeneileg kapcsolódtok, melyikben vennétek részt, és milyen karaktert alakítanátok?
B. M.: Nem vagyok biztos abban, hogy bármelyikünk is elég jó lenne ahhoz, hogy mondjuk a Transformersben szerepeljen, valószínűleg igen szomorú szereplést produkálnánk. (nevet)
D. W. S.: Én lehetnék mondjuk egy hobbit!
B. M.: Nem hiszem, hogy a Transformersben voltak hobbitok… (nevet)
Te is inkább hobbit lennél?
B. M.: Nem, én inkább egy olyan dinobotféleség lennék a Transformersben, mondjuk az a nagy dinoszaurusz, ami a legelején volt.
D. W. S.: Szerintem te akkor is egy hobbit lennél abban a filmben. Ha belegondolunk, egyébként elég sok hobbit van ott mindenfelé!
Persze, mindenki hobbit a nagy robotok mellett…
B. M.: Na pontosan!
Szóba kerültek már robotok, hobbitok, dinoszauruszok, ti viszont a nevetekből eredően mondhatni, sárkányok vagytok. Ha választhatnátok egy mitikus lényt a sárkányt leszámítva, mik lennétek és miért?
D. W. S.: Én kiváltképp az a sárkány lennék A hobbitból…
B. M.: (ráförmed) De nem lehetsz sárkány! Semmilyen sárkány! Hanem valamilyen másik mitológiai lény.
D. W. S.: Akkor egy óriásgyík szárnyakkal!
Miért is?
D. W. S.: Mert az hasonlít egy sárkányra! (nevet) Vagy lennék egy minotaurusz vagy egy kentaur… Félig ember, félig ló, és gyorsan fut! Az tök jó volna.
B. M.: Én valami őrült tengeri szörny lennék, mondjuk Kharübdisz az Odüsszeiából.
D. W. S.: Vagy egy kráken?
B. M.: (izgalomba jön) Úúú, kráken, tényleg! Az is jöhet!
Hogyhogy pont az?
B. M.: Nem is tudom. Egyik pillanatban ott lazulnék a tengerben, aztán meg, ha olyan kedvem lenne, csak letarolnám a partot meg mindent. (nevet)
D. W. S.: Ez azért kicsit félelmetes!
Ha már egy fesztiválon beszélgetünk: mi az a három dolog, amit mindenképpen megtalálhatunk a táskátokban, amikor nem fellépőként vesztek részt koncerteken?
B. M.: Víz…
D. W. S.: Víz… És víz!
B. M.: De tényleg, amíg hidratált állapotban járkálsz a fesztiválon, minden mást megtalálsz ott helyben. Az én tanácsom a fesztiválozóknak, hogy mászkáljatok meztelenül egy üveg vízzel a kezetekben!
D. W. S.: Viszont ha Disneylandbe mentek, akkor vigyetek egy olyan üveget, amiben csak úgy tűnik, mintha víz lenne…
B. M.: Tiszta likőr ásványvizes üvegben – na az való Disneylandhez!
Interjú: Varju Kitti
Fotók: Németi Noémi
