„Elúszott egy lehetőség, de ettől még nem állt meg a világ” – Alex Clare-interjú
Őrjítő hőséggel várta Magyarország az esős Angliából érkező Alex Clare-t, aki ennek ellenére is hosszúnadrágban, hosszúujjú ingben és sapkában ücsörgött velünk a zenészek számára kialakított Artist Village párásítói alatt. A villáminterjú alatt a dús szakálla alatt mindig vigyorgó brit úriember örömmel válaszolt kérdéseinkre: alaposan kiveséztük a Too Close c. világhírű slágerét, érdeklődtünk a jövőbeli terveiről, valamint a vallás és a zenei karrier összeegyeztetéséről is.
Az első kislemezed, az Up All Night három éve jelent meg…
Alex Clare: Azta, már tényleg három éve volt? Ez őrület! 2010 jó rég volt…
…most pedig olyan nagy fesztiválokon lépsz fel, mint a miénk vagy a Reading/Leeds. Hitted volna ezt a karriered elején? Te mire számítottál?
A.C.: Valójában sosem tudhatod, nem igaz? Az elmúlt időszak olyan volt, mintha hullámvasutaztam volna: megjelent a debütáló albumom, a The Lateness Of The Hour, kijött a Too Close kislemez, aztán elküldött a kiadóm, később viszont őrületesen befutott a Too Close az egész világon. Elképesztő! Sosem számíthatsz igazán semmire, csak reménykedhetsz. De most minden rendben van.
Ahogy említetted, voltak a problémák a kiadóddal. Hogy emlékszel vissza arra az időszakra, miután megjelentek a kislemezeid, de a lemezkiadó mégsem volt elégedett, illetve mielőtt a Microsoft felkapta volna a dalod az Internet Explorer kampányához?
A.C.: Őrült időszak volt! Kijött a Too Close 2011 júniusa körül, aztán októberben kiadták az utam, mert kb. ha 10 példány ment el a kislemezből, tényleg nem történt semmi vele. Nyilván elkeserítő volt a helyzet, ráadásul a kiadó kihúzta alólam a szőnyeget, és megszűnt a támogatásuk. Aztán jött a Microsoft, az én dalomat választották, és kiderült, hogy első helyre került Németországban, negyedik volt a briteknél és hetedik az amerikaiaknál, 6 millió kislemezt adtunk el, plusz félmilliót az albumból. Hihetetlen volt! Mindezek jól tükrözték, milyen a legmélyebb és a legmagasabb ponton lenni.
Maradva egy kicsit ennél a dalodnál: először az unplugged verzióját hallottam, majd utána az eredetit, és a te hangszíned mellé elég meglepő volt egy ilyen dubstep szerzeményt párosítani. Hogy ment el ilyen irányba ez az egész?
A.C.: Már eredetileg is egy dubstep stílusú dalnak írtam meg. Először jött a gitáralap meg a ritmus, aztán minden a dubstepre alapozódott, szóval nem egyfajta remixe valaminek, hanem ez így volt eltervezve. Az mutatja igazán, hogy jó a szám, ha képes vagy eljátszani azt egy szál gitáron is, miután lecsupaszítottad az eredeti formájából. És ha még úgy is jól szól, akkor eltaláltad.
Úgy tűnik, gyakran előnyben részesíted az akusztikus verziókat. Mintha két Alex Clare lenne belül, a kicsit pörgősebb őrült és a csendes, nyugodt lelkületű.
A.C.: (nevet) Abszolút! Két énem van, a hangos és féktelen dubstepes, na meg a nyugis akusztikus! Szerintem egész jól össze tudom egyeztetni ezeket, az albumon is jól működött, szóval ez így korrekt keverék.
Mostanság viszont inkább csak közreműködőként hallhatunk rólad, hiszen énekeltél Rudimental, Sub Focus vagy épp Don Diablo slágerében is. Mi alapján választod meg, kivel dolgozol együtt?
A.C.: Ez egyértelműen csak rólam szól! (nevet) Ha bírom az alapot, akkor megcsinálom és kész, nincs más titka.
És mikor térsz vissza a reflektorfénybe fő előadóként, új anyaggal?
A.C.: Rengeteg megírt dal van, de még semmi sem került ki, majd a következő év eleje van tervben egyelőre.
Maradsz a jelenlegi iránynál?
A.C.: Sokkal akusztikusabb lesz valószínűleg, és nagyobb hangsúlyt kapnak az igazi hangszerek. Maradnak a nagy ívű dallamvonalak, de szeretném elvinni egy kicsit szimfonikusabb irányba, több vonóssal.
Ahogy elnéztem a naptárad, csak néhány koncertet adsz havonta, és ez a vallásoddal van összefüggésben. Így, hogy ennyire nagy hatást gyakorol az életedre, hogyan tudod összeegyeztetni a zsidó hagyományokat a zenei karriereddel?
A.C.: Egyszerűen meg kell oldani. Vesztettem már el szerződést emiatt, mert nem voltam hajlandó fellépni péntek estéken, hiszen az ortodox zsidó tradíciók szerint nem zenélhetsz vagy dolgozhatsz péntek este és szombaton. És ugyan elúszott egy lehetőség, de ettől még nem állt meg a világ. Nekem így is remek, öt napot dolgozom a héten, a maradékot a szeretteimmel tölthetem, és ez így a legjobb.
Interjú: Varju Kitti
Fotók: Mészáros Zsófia
