Ellie, te fényes!
A netes zenemániások fülébe és szívébe már 2009 őszén belopta magát Under the Sheets című számával, amely a Polydor kiadónál jelent meg. Ettől kezdve sikert sikerre halmoz: turné Little Boots-szal, BBC Sound Of 2010 győzelem (a következő év legmeghatározóbb feltörekvő előadója), illetve a Brit Awardson a kritikusok díját is ő kapta.
A bemutatkozó albumról a kritikusok zöme pozitív véleménnyel van, az akusztikus gitáros, szintis Guns and Horses kiváló kezdés, mondhatni a legjobb a tíz dal közül. Márcsak azért is, mivel ezen még érződik, hogy honnan is indult az ifjú hölgy, folkos hangvételével üde színfolt a főként elektronikus számok között. Sláger már a másik két kislemezdal, a Starry Eyed és az Under the Sheets is, igazi disco dívává varázsolják az énekesnőt. Most a korongról kimásolt negyedik dalon, a The Writer-en van a bizonyítás sora. Ellie bevallása szerint ez a legmegindítóbb és legérzelmesebb dal, amit valaha írt (véleményem szerint túlságosan is az), és arról szól, hogy mit változtatnál meg csak azért, hogy az a bizonyos ember észrevegyen.
Ennek videóját Happisburgh világítótornyánál forgatták. A záró Salt Skin jól reprezentálja, hogy hová vezetett a Starsmiths-szel való találkozás, hogyan lett a gitáros-folkos lányból elektropop királynő. Negatívumként egyedül talán annyi említhető meg, hogy majdnem az összes szám ugyanarra a sémára épül, amely egy idő után kezd unalmassá válni. Egyesek zenei stílusteremtőmnek („posh pop”) tartják; mások szerint csupán hullócsillag – ezt következő albummal megcáfolhatja.
