„Elég nehéz vidám dalszöveget írni, az valahogy nem természetes” – Kensington-interjú

Avatar photo
2017.02.28., 13:53

Hónapokkal korábban elfogytak a jegyek a Kensington február 20-ai koncertjére, ami nem csoda, hiszen idehaza (és Európa-szerte is) elképesztő népszerűségnek örvendenek a holland srácok. A rendkívül energikus Akváriumos koncertjük előtt a banda énekesével, Eloi Yousseffel és basszusgitárosával, Jan Hakerrel interjúztunk, akikkel többek közt a negyedik lemezük, a Control alkotói folyamatairól, a kontroll meglétéről és hiányáról, valamint a kollaborációkhoz való hozzáállásukról is beszélgettünk.

Amikor legutóbb a Campus Fesztiválon nyilatkoztatok nekünk, még pár hónap hátravolt a negyedik lemezetek, a Control megjelenéséig (amely szerintünk a tavalyi év legjobb albumainak egyike volt – a szerk.). Most már eltelt egy kis idő a kiadása óta – milyennek látjátok a visszajelzéseket a rajongóktól, a koncertekre járó közönségtől?

Eloi Youssef: Van egy olyan érzésem, hogy az emberek nagyon-nagyon lelkesek az új album miatt, mert ezt sokszor el is mondják nekünk. Ennyi! (nevetnek) De amúgy élőben ezt eléggé bírjuk, hiszen most már sokkal több dalból válogathatunk, a Controlon lévő számokat nagyon szeretjük koncerteken játszani. Ott összekeverhetjük a régieket az újakkal, így még jobb összeállítani a setlistet. Szóval részünkről minden nagyszerű, elképesztő ezzel a lemezzel turnézni!

Jan Haker: Abszolút egyetértek!

Milyen alkotói folyamat mentén született a Control? Eloi, ugye te írod egyedül a dalszövegeket – először ezek születnek meg, és aztán hozzáteszitek a zenei részeket, vagy…?

E. Y.: (közbevág) Nem, nem, ez a daltól függ. Egyes számoknál a szöveg együtt jön a zenével, máskor meg a dalszöveg teljesen a végére marad, bosszantóan későn (nevet), amikor már én is csak arra gondolok, hogy mégis mi a francról kéne beszélnem? Normál esetben a szomorú daloknál azt gondolnád, hogy a szöveg elég könnyen jön, ha vidámabbak, akkor meg később.

Mert szerintem elég nehéz vidám dalszöveget írni, az valahogy nem természetes.

És teljes szabadságod van a dalszövegírás tekintetében, vagy volt már, hogy nem értettetetek egyet a többiekkel valamiben?

J. H.: Nem igazán. Mondjuk nem káromkodhatunk a dalokban…

E. Y.: De amúgy a srácok mindent rám hagynak, teljesen szabadon alkothatok, és ez nagyon jó. Meg egyébként is én vagyok a legkritikusabb személy a csapatban, szóval ha nekem tetszik, akkor tudhatod, hogy a többieknek is bejön, mert én maximalista vagyok. Alapvetően amikor megmutatom nekik a dalszövegeket, ők rámondják, hogy ez jó, én meg „hát ez még inkább nem”. Szóval a többiek elég toleránsak.

Melyik dalszövegedre vagy a legbüszkébb? Akár többet is mondhatsz.

E. Y.: Ez egy jó kérdés. Nagyon szeretem a Regret szövegét, mert nagyon gyorsan jött, pár óra alatt. Másfelől ott a St. Helena, ami nagyon sok időt vett igénybe. Teljesen kész voltam a szöveggel, aztán elénekeltem, és egyáltalán nem passzolt, ami nagyon frusztrált. Nagyon költői volt az a változat, de aztán ott álltam azzal a problémával, hogy bár itt van egy szép dalszöveg, illenie kéne magához a számhoz is. Sokat gondolkoztam, hiszen a szöveg nem úszott a dallal, erre én meg „basszus, ezt akkor ki kell dobnom, és újrakezdenem elölről”. Elég sok munka volt ezzel a számmal, de ezt és a szenvedésemet is hallhatod a St. Helenában, és amúgy nagyon szeretem ezt a szöveget.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A Control sajtóanyagában olvastam Caspertől, hogy szerinte ennél a lemeznél „nem volt semmilyen kontroll”. Számomra az jön le, hogy vannak a valóban kontrollálatlan dalok, mint a Do I Ever vagy a St. Helena, de ugyanakkor ott állnak a másik oldalon a visszafogotabbak, a kontrolláltabbak, mint a Storms vagy a Rely On. Akkor hogy is van ez a kontrolldolog? Játék a szóval?

J. H.: Elég érdekes, kettős jelentés van mögötte. Az album címe és témája arra utal, hogy sokszor nagyon sok kontroll van az életünkben, sokszor meg nem. A lemezen lévő dalok erre reflektálnak, a csendesebbek és a hangosabbak egyaránt. A dalszövegekben is ez a két állapot jelenik meg, mint az érme két oldala… Eloi, te hozzáfűznél még valamit a válaszomhoz?

E. Y.: Szerintem ha meghallgatod a Control című dalt, akkor megérted a kontroll értelmét, ami valójában a kontroll elvesztésének a két oldala. Az első mondata ugye: „No control how wonderful, how horrible” („Nincs kontroll, milyen csodálatos, milyen szörnyű”). És ez a két dolog nagyon fontos, hogy lásd magadban, hogy az életben nem minden rossz, ha elveszíted a kontrollt, de nem is olyan jó.

A fénynek és a sötétnek is ott kell lennie, te pedig megtalálhatod az egyensúlyt a kontrollban és annak elveszítésében.

Nemrég Armin van Buurennel adtatok ki közös dalt, Eloi, te pedig a Knalland együttessel is énekeltél többször. Kik azok, akikkel szívesen dolgoznátok a jövőben? Van esetleg álomkollaboráció a fejetekben?

E. Y.: De mint az álom-álom, vagy csak a lehetősége?

Bárkit mondhatsz, rád bízom.

E. Y.: Igazából nem is szeretünk kollaborálni.

J. H.: Nem igazán gondolunk rá…

E. Y.: Mi tulajdonképpen kialakítottunk egy saját szigetet, és ha valaki rálép erre a szigetre, általában azt gondoljuk, hogy „pff, hát te nem vagy jó, ezt nem tudjuk megcsinálni!” (nevet). Mi bízunk egymásban, de másokban nem igazán, mert amikor négyen valamiről azt gondoljuk, hogy jó, akkor tudjuk, hogy az tényleg jó. És ha jön egy ötödik, akkor ő meg lehet, hogy „hát ez oké, de…” Nem tudom, szerintem nálunk ez nem működik.

J. H.: Megtörténhet, de aktívan nem gondolkozunk kollaborációkon. „Soha ne mondd, hogy soha”, de nincs a prioritási listánk tetején.

E. Y.: Talán inkább azért akarnánk kollaborálni, hogy bizonyos emberekkel találkozhassunk.

Szívesen dolgoznék Dave Grohllal, akkor legalább összefuthatnék vele!

Öt teltházas Ziggo Dome-koncert novemberben, jelenleg is zajló világ körüli turné Armin van Buurennel, szinte csak teltházas fellépések mindenhol, két listavezető album, nemrég pedig egy holland Edison-díj. Egy ennyire sikeres időszakkal magatok mögött még milyen célokat tűznétek ki a következő évekre?

J. H.: Továbbra is nagyon sokat fogunk koncertezni, mivel a Control még elég új album, egy ponton pedig ismét új dalokat akarunk majd írni, és valószínűleg jön is a következő lemez. Általában csak 2-2,5 éves távlatokban gondolkozunk, aztán megint jön a stúdiózás, szóval szerintem most is úgy lesz, mint eddig.

E. Y.: De az is lehet, hogy most másként csináljuk. Szerintem sok kollaborációra számíthattok! (nevetnek)

Aki lemaradt, vagy szívesen újrázna a Kensingtonnal, annak az idei Sziget Fesztiválon lesz lehetősége ismét látni őket!

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Fotók: Horváth Rea

Címkék: , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás