Citizens! – „A pop nem egy szitokszó, sokkal inkább szent.”

A héten az Exit Fesztiválon fellépő - és augusztusban a Szigetre is ellátogató - Citizens! öttagú legénysége nemrégiben jelentette meg Here We Are című debütáló lemezét, amelynek produceri munkálatai nem kisebb névhez, mint a Franz Ferdinand-vezér, Alex Kapranos-hoz köthetőek. A brit piperkőcök közül a zenekar gitárosa, Thom Rhoades telefonon válaszolt kérdéseinkre.

A szlogenetek így hangzik: „A pop nem egy szitokszó, sokkal inkább szent.” De mit nevezel popzenének, hogy írnád körül?

Az a fajta popzene, amit mi szeretünk, őszinte, és igazi zenészek készítik. Ha visszatekintünk a múltra, van egy brit örökség, és valamennyire amerikai is, olyan zenészek, akik egyfajta alternatív popzene mellett kötelezik el magukat, ami dallamos és fülbemászó, de emellett szubverzív és kétértelmű üzeneteket is hordoz. Olyan előadókat említenék, mint David Bowie, a Roxy Music, vagy a Cure. Mi abból az irányból jövünk, de közben új elektronikus hangzásokat is próbálunk beépíteni.

Az első albumotok a neves francia kiadónál, a Kitsuné-nél jelent meg, Ezt hogy sikerült összehozni?

A Kitsuné nagyon hamar felfedezett minket. Hallották az egyik demónkat, ami megtetszett nekik, pedig akkor az együttesnek még neve sem volt. Nagyon szerették volna megjelentetni a dalunkat az egyik válogatásukon, úgyhogy még abba is belementek, hogy úgy teszik fel a lemezre, hogy nem írnak zenekarnevet a számcím mellé. Szóval a nevünk helyét üresen hagyták, és csak a dalcím volt ott, a Let’s Go All The Way. Nagyon laza kiadó, ahogy Gildas is, aki a Kitsunét vezeti (Gildas Loaëc – a szerk.) nagyon laza fickó. Hagyja a maga útján menni a zenekart, semmilyen kereskedelmi nyomást nem próbál gyakorolni ránk. Nagyon kényelmes dolog ez, és ahogy az új előadókkal bánnak, az példaértékű.

Van kedvenc Kitsuné-lemezed?

Az Is Tropical srácokat elég jól ismerjük, többször koncerteztünk már együtt Londonban és Párizsban is. Nagyon szeretjük a lemezüket, van rajta egy The Greeks című szám, azt főleg: azt mindig lejátsszuk, ha DJ-zünk. Nagyon várom az új Two Door Cinema Club-albumot is, pont nemrég csináltak hozzá egy teaser videót, és az nagyon ígéretesen hangzik.

Mit gondolsz, Alex Kapranos mit szeretett meg annyira a zenétekben? Szerelem volt első látásra?

Eredetileg csak egy demónkat mutattuk meg egy közös baráton keresztül és reméltük, hogy tud valamiféle útmutatással szolgálni nekünk. A London Fields nevű parkban találkoztunk először. Nem volt könnyű dönteni arról, hogy ő legyen a producerünk, hogy ő irányítson minket. De végül mindig oda lyukadtunk ki, hogy remek ötletei vannak, és nagyon lelkes az egészet illetően, szóval aztán természetesnek tűnt, hogy ő álljon a keverőpult mögé. Nagyon sok jó tanácsot adott, hogyan vegyük fel a zenénket, és hogyan csináljunk őszinte popzenét. Azt hiszem, a lehető legjobb volt ez a párosítás.

Amikor együtt dolgoztatok, engedékenyek voltatok, vagy inkább kiálltatok a véleményetek mellett és ragaszkodtatok a saját ötleteitekhez?

Alex olyan volt, mint egy művészeti oktató az egyetemen: állandóan megkérdőjelezett mindent, amit csináltunk, így nekünk felül kellett bírálnunk a saját döntéseinket, biztosnak kellett lennünk a dolgunkban. Szóval igen, a saját ötleteinket használtuk, azokat fejlesztettük tovább, rengeteget foglalkoztunk ezzel. Hogy a helyes úton haladjunk, néhány szabályt is felállítottunk, amiket a stúdió falára is felírtunk. Az egyik legfontosabb az volt, hogy egyik dalban sem lehet két olyan összetevő, ami úgy hangzik, mintha ugyanonnan jött volna. Például ha az egyik dalba hip-hop alapot tettünk, akkor semmiképp sem akartunk hip-hop dobütemet rakni mögé, azt inkább máshol használtuk. Mindenképp olyasvalamit szerettünk volna létrehozni, ami egyedülálló, amit előtte még senki sem csinált.

Biztosan hatalmas lehetőség volt Alex-szel dolgozni, de ugyanakkor nem volt nagy a nyomás, hogy eleve sokat várnak tőletek?

Nem érződött a nyomás. Az albumot vidéken, Skóciában vettük fel, kicsit olyan volt, mint egy nyaralás. Voltak már demóink és felvételeink korábban is, amikben hittünk. Nagyon fontos számunkra, hogy minden egyes dalunknak meglegyen az alapja, valahogy már rögzítve legyen, mielőtt stúdióba megyünk. Szóval azt az időt, amíg ott vagyunk, azzal töltjük, hogy továbbfejlesszük azt, amink van. Így nem éreztünk semmiféle nyomást, mert hittünk abban, amit korábban csináltunk. Több száz demót vettünk fel, mielőtt stúdióba vonultunk, és ezekből állt össze az a 11 szám, ami a lemezen hallható.

Nemrég kóstoltatok bele először a turnézásba. Hogy tetszik? Mi volt az eddigi legemlékezetesebb pillanat?

A turnézás egy elég furcsa dolog. Voltaképpen csak este, a show alatt dolgozol, úgy másfél órát minden nap, a többi időt pedig azzal töltöd, hogy a buszban ülsz, a másik négy srácot figyeled, akikkel amúgy is minden idődet töltöd. Szóval nagyon jó érzés, amikor kicsit kiszabadulunk és színpadra állhatunk. Remek érzés azokkal az emberekkel találkozni és bulizni, akik csak miattunk jöttek el. Nagyon izgalmas folyamat ez. Szeretünk viccelődni is a színpadon. Például amikor Tom énekel és koncentrálnia kell, akkor sokszor mókásnak tartom, hogy valamivel megzavarjam. Nemrég az történt, hogy egy fesztiválon játszottunk és ő napszemüveget viselt, én pedig odamentem hozzá, levettem róla és felvettem. De neki tovább kellett énekelnie, mintha mi sem történt volna. Meg nemrég a brit turnénkon az egyik koncerten mögé lopóztam, és úgy fenékbe billentettem, hogy elesett. Valamivel el kell foglalnod magad.

Mi az a tárgy, ami nélkül sosem indulnál turnézni?

A fejhallgatóm. Ha az nálam van, nem kell egész nap a többieket hallgatnom. Csak viccelek. Nem tudom, mi lehet még annyira lényeges dolog, talán a laptop. Kikapcsolódást nyújt, meg valamennyire kapcsolatot teremt a világgal a facebookon és egyéb közösségi oldalakon keresztül. Ja, és Tom, az énekesünk rengeteg hajlakkot használ, ő sosem lépne fel hajlakk nélkül.

És végezetül: ha választhatnál magadnak egy szuperképességet, mi lenne az?

Hu, jó kérdés… jó lenne repülni, de ez egy elég unalmas válasz. Eléggé lehangol, mikor reggel esik az eső, szóval tök jó lenne, ha meg tudnám változtatni az időjárást, amikor csak akarom. Bár most épp gyönyörű idő van itt Londonban, lehet, hogy Magyarországon is, de itt 26 fokos, napos, meleg idő van. Azért jól jönne egy ilyen képesség, olyan, mint annak a nőnek az X-menben.

címkék: , , , , , , , ,