Bowie & barátai: a zenész legemlékezetesebb kollaborációi
Habár identitásunk fontos eleme lehet az is, hogy kinek tulajdonítjuk a világ sok-sok ezer évvel ezelőtti teremtését, ön- és világképünknek talán még lényegesebb darabját az adja, hogy kiket tartunk a jelen alakítóinak és formálóinak, hogy kik azok a tudósok, írók, művészek és zenészek, akiknek a munkája, szavai és puszta létezésük nem csak a minket körülvevő világ, hanem a saját belső világunk kialakulásához is nagyban hozzájárultak.
Az ilyen istenként csodált figurákat hajlamosak vagyunk halhatatlannak hinni, és amikor az élet törvénye kegyetlenül rácáfol erre a feltételezésre, saját hőseink elvesztését személyes gyászként éljük meg.
David Bowie az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb ikonja volt, és teljesen objektíven kimondható, hogy a könnyűzene egészen máshogy alakult volna nélküle, és számtalan zenészre és zenekarra volt tagadhatatlan hatással. Nem is beszélve az identitásukat kereső fiatalok millióiról, a magukat a társadalom számkivetettjeinek érzőkről, akik példaképre találtak ebben az átváltozóművészben, aki szinte példátlan módon mind a zene, a film, a divat és tulajdonképpen a kultúra egészén otthagyta nyomát, és ha ez nem lenne elég, élete utolsó percéig releváns tudott maradni.
Most az egész világ erre a megismételhetetlen jelenségre emlékezik és veszi elő közel ötven éves pályafutásának legemlékezetesebb sztorijait; ennek az életműnek csak egész apró szösszenete a számtalan híres zenész, akivel Bowie együtt dolgozott, ám ez a szösszenet is csak azt igazolja, hogy egy igazi legendáról van szó, akit a többgenerációs rajongótábor, de egyszer talán még tankönyvek is halhatatlanná fognak tenni. Itt van tehát tíz a zenész legemlékezetesebb kollaborációiból:
Iggy Pop
„Iggy-vel először Kansas City-ben találkoztam 1970-71 táján. Ott ültünk egy asztalnál, én, Iggy és Lou Reed és nem tudtunk az égvilágon semmiről beszélni.” A kezdeti kommunikációs nehézségek után a két zenész mégis megtalálta a közös hangot, és barátságukból virágzó szakmai kapcsolat is lett: Iggy Pop első szólóalbumának, a The Idiot-nak például Bowie volt a producere.
Queen
A hetvenes évek két nagy rock-óriása véletlenül futott egymásba egy svájci stúdióban, ahol egy spontán jammelgetés során született meg a Queen egyik legismertebb slágere, melyben Freddie Mercury összetéveszthetetlen hangja mellett Bowie vokálja is felcsendül.
John Lennon
David Bowie első amerikai No 1. slágerét, a Fame-et a kedves pajtása, John Lennon közreműködésével írta; a dal hirtelen jött sikeréhez a Beatles-kapcsolat is hozzájárult, amellett, hogy egy nagyon jól sikerült nóta.
Lou Reed
Míg a hatvanas években Bowie merített ihletet a Velvet Underground zenéjéből, Lou Reed szólókarrierjének szekere a brit zenész segítségével indult be, hiszen Mick Ronsonnal közreműködve ő volt Reed első sikeres önálló albumának, a Transformer-nek a producere.
Morrissey
Habár a két zenész riválisként tekintett egymásra és akadtak nézeteltéréseik is, a civakodás közben azért arra is találtak időt, hogy ideiglenesen békét kössenek és együtt előadják a T. Rex zenekar számát.
Cher
1975 ugyan elsősorban a kokain bűvöletében telt Bowie számára, ebben az évben tűnt fel Cher tévéműsorában is, ahol a duó egy melankolikus balladát és egy a Beatlest, Bing Crosby-t és más előadókat is felvonultató medleyt adott elő.
Mick Jagger
A zenész istenként tekintett a Rolling Stones rosszfiújára, akivel a nyolcvanas években egy jótékonysági koncerten színpadra is lépett és adták elő közösen a motown klasszikus Dancing in the Street-et.
Pet Shop Boys
Bowie többször is hangot adott a Pet Shop Boys iránti csodálatának, és amikor egyik koncertje után, mikor személyesen is megismerkedett az énekes Neil Tennant-tal, felmerült az ötlet, hogy a zenekar készíthetne egy rexixet Hallo Spaceboy című számából.
Massive Attack
A trip-hop nagykövete nem különösebben lelkesedtek az ötletért, hogy Baz Luhrmann filmjéhez, a Moulin Rouge-hoz készítsenek zenét, ám amikor kiderült, hogy Nat King Cole Nature Boy című dalát David Bowie-val kellene újraértelmezniük, máris vonzóbb fényben tűnt fel az ajánlat.
TV on the Radio
Bowie maga kereste fel a korai 2000-es évek egyik legmenőbb New York-i bandáját, akik, miután a zenész személyesen hívta fel őket, reflexből kinyomták a telefont, mert nem tudták elhinni, hogy tényleg David Bowie van a vonalban. A zenész szerencsére kitartó volt és visszahívta őket, és közölte, hogy vokálosként szeretne közreműködni a banda Province című számán.
