„Az előadás alatt végig nyomon követhető az önkontrollvesztés és egy katartikus állapot utáni visszatalálás saját magunkhoz” – Interjú Szeri Viktorral

Hogyan látod és éled meg a huszonéves generáció mindennapjait?

Talán a tavalyi év volt számomra a legjobban embert igénybe vevő kihívás eddigi életem alatt. Az élet elkezdett beindulni (munka, szerelem, karrier, utazás, csalódások stb.), és ebben az időszakban fogtam fel, hogy a döntéseimnek súlya van a jövőmet tekintve, és éreztem meg, hogy saját magamért felelek. Mondhatnám úgy is, hogy a felnőtté válás amúgy normális dilemmái kicsit túl fontossá váltak számomra, rágörcsöltem apróságokra is.

Most 25 éves leszek (amúgy pont a Sandy premierjén fogom a szülinapomat ünnepelni), és úgy érzem, egy zűrös, viharos időszak zárult le életemben. A főiskola elvégzése után belementem mindenbe, amit egy huszonéves ki akar próbálni az önfelfedezés útján. Feszegettem a határaimat.

Nem látok semmi extrémet a fiatal huszonévesek mindennapjaiban, csak most ez foglalkoztat a legjobban. Őket látom a legmenőbbnek, legszexibbnek, legönazonosabbnak úgy, hogy ezzel közülük csomóan nincsenek is tisztában, hiszen egy önkeresésben vannak.

Ez a folyamat nem zárult le nálam se, keresem a helyem a világban, de ismerőseimet, barátaimat nagy izgalommal figyelem ugyanebben a folyamatban. Már elvégezted az iskoláid, végre szabad vagy, egyszerre minden partiban ott vagy, mindenkit ismersz, fiatal vagy, energikus, de aggódsz belül, vagy a szerelem megtalálásán, vagy hogy éppen túl sokat bulizol, vagy a megélhetésen, munkán, vagy a továbbtanuláson, de valamin tuti. Engem ez az állapot iszonyatosan érdekel, mikor miden egy nagy kérdés az életeddel kapcsolatban, ez frusztrálttá tesz téged, de a legkevesebbet ennek a kérdésnek a megválaszolásával akarsz foglalkozni. Minden más érdekel, majd egyszer az idő múlásával terelődik minden arra, amerre annak tartania kell.

Melyek a számodra legfontosabb témák, melyekkel mindenképp foglalkozni szerettél volna az előadásban?

Eddigi előadásaimra a vallomásosság jellemző, ezt a Sandy-ben sem fogom meghazudtolni. Saját élményeket dolgozok fel, helyezek színpadra, mint egy huszonéves, pályája elején járó alkotó. Ezek nem feltétlen most történtek velem, viszont meghatározó élmények.

Hogyan jött az ötlet, hogy elkészítsd a Sandy is going out előadást?

Nyáron megnyertem egy ösztöndíjat a bécsi ImPulsTanz Festival öthetes DanceWEB programjára. Itt igazán huszonéves lehettem. Alapból a program maga olyan helyekre repített el egy-két kurzuson, ahol életemben nem gondoltam, hogy leszek valaha, viszont erről a programról annyit kell tudni, hogy negyven táncos a világ minden pontjáról össze van zárva 5 hétig… Erről nem mesélnék többet, elég vad volt. Bécsben, az öt hét alatt fogalmazódott meg a Sandy is going outnak az ötlete.

Az előadásom ötlete saját élményeimből ered, ezeken kezdtem el dolgozni. Fontosnak tartom a tavalyi év alatt megtapasztalt szélsőséges, csapongó személyiségem. Ezt próbáltam megosztani, majd kutatni a lányokban is. A próbafolyamat alatt konkrét képek, víziók érdekeltek, ezeket szerettem volna a színpadra helyezni, megosztani a nézőimmel.

Az előadás alatt végig nyomon követhető az önkontrollvesztés és egy katartikus állapot utáni visszatalálás saját magunkhoz.

A DanceWEB alatt volt szerencsém együtt dolgozni a bécsi Doris Uhlich-hal, akivel egy performanszt csináltunk Bécs belvárosában a more than naked intenzív workshopja után. Itt kezdett el foglalkoztatni a meztelen test, a test, mint anyag. Ezután a Trafóban a Színházak Éjszakáján előadtam a The muffin what we used to make togethert, ami egy kétórás ongoing előadás volt a nézők ki-be járásának megengedésével, ahol aranydíszletben, aranyra festett, csillogó, meztelen testtel voltam látható. Most nagyon foglalkoztat a meztelen test kérdése, hol válik anyagszerűvé, mikor szexuális a jelentése stb. Az előadás ezt is érinti minimálisan. A Sandy is going out személyes élményekből táplálkozik, viszont fontosnak tartom megjegyezni, hogy azokat elsarkítva, túlozva, színpadi szituációra alakítva mutatjuk be. A DanceWEB alatt megkerestem Erős Balázst, a MU Színház művészeti vezetőjét már egy konkrét előadásnak a szinopszisával. Ő befogadta az egészet, lett egy időpont, és most gőzerővel próbálunk a februári premierre.

Mesélj egy kicsit az előadótársaidhoz fűződő kapcsolatodról!

Egy iskolában végeztünk. Raubinek Lili osztálytársam volt a főiskola alatt. Ő az egyik kedvenc táncosom itthon. Minden munkájára elmegyek, legyen táncos vagy alkotó abban a projektben. Iszonyatosan kreatív és korrekt személyiség, ami engem, mint alkotót nagyon megnyugtat, és inspirál. Biczók Anna korábban végzett a főiskolán. Egy társaság vagyunk, egyszer Chet Faker egyik videoklipjében smároltunk is. Ő egy bomba, díva csaj (most is például premier előtt New York felé tart). A Sandy is going out érinti a szexualitást is, nem feltétlen direkt módon. Mikor hármunkra gondolok, és összerakom a személyiségünket, a tökéletes Sandy-t kapom, akit én megismernék.

Mire számíthatnak az előadásod alatt a nézők?

Hangos zenére, füstre, kishableányra, stroboszkópra, matricákra, és reméljük az előadás alatt Sandy is meglátogatja őket.

Mi lenne az előadásod mottója?

“Youth is a dream, a form of chemical madness.” (F. Scott Fitzgerald)

A Sandy is going out című előadásról bővebb információ a MU Színház honlapján érhető el.

Facebook-esemény

Címkék: kortárs tánc, performansz, szeri viktor, nyereményjáték, sandy is going out, impulstanz festival, Mu színház, táncművészet, danceweb, doris uhlich, erős balázs, raubinek lili, biczók anna