Egyszerű – Norbert Kristóf interjú
Lélek, egy hang és egy gitár. Hangulatok és érzések egy olyan fiatal művésztől, aki közel tíz éve írja szentimentális dalait, aki évek óta jelen van a hazai underground zegzugaiban – két albummal és három ep-vel háta mögött. És hogy mi a perspektíva Magyarország legtehetségesebb „egyszálgitáros” dalszerzője előtt? „Egyszerű”. Kevés szóval. „Ez benne a lényeg”…
Inspiráció… Ez minden alkotónak fontos. Saját szerzeményeid atmoszférájára, mondhatni Norbert Kristóf formálódására milyen zenészek, filmek, művészek voltak hatással?
Zenében főleg három korszak volt nagyon meghatározó. Az első a ’80-as évek: Wham Last Christmas, Black Wonderful Life, Cindy Lauper Time After Time – minden ami szerelmes vagy szomorú volt. A második az early 90’s: Smashing Pumpkins, Nirvana meg Seattle, Sonic Youth, The Cure, Depeche Mode amikor is képbe kerültem magammal meg azzal, hogy zenélni akarok egy életen át. A harmadik pedig 2006 környéke, amikor beütött az Emo Sad-Core. Ez számomra ilyen „Re-Live Youth Myspace” időszak volt – szerelem, láttam az egész világot, legalábbis annyit belőle, amennyire kiváncsi voltam. Rengeteg zenekart imádtam még: Funeral For a Friend, The Used, Jeniferever, Bright Eyes, Underoath. Filmekben Sofia Coppola, David Lynch Twin Peaks, O.C., Dawson’s Creek. Imádom a Teen Horrorokat is, bár már nem annyira, mint régen. Illetve az összes kilencvenes évek eleji romantikus ügyet: Green Card, French Kiss, Sleepless in Seattle, ezeket akárhányszor képes vagyok újranézni. Rengeteg filmet nézek egyébként: bár csak fele annyi ideig élnék, mint amennyi filmet nézek.
Van olyan napszak, hangulat, helyszín, ami a legideálisabb számodra a dalszerzéshez?
Nem mondhatnám. Talán nincs is ideális.
Több zenekart is alapítottál, azonban egyik sem volt hosszú életű kollaboráció. Ennek mi volt az oka?
A saját egóm. Ez olyan dolog, aminek időt kell adni. Úgyhogy most élek és beszélek – őszintén mindenkivel, és arra számítok hogy ez meghozza azt az eredményt, hogy meg tudjam osztani magam másokkal. Ez nem csak zene, ez igazából minden, barátok, szeretet, szerelem, család, minden.
Gondolkozol még saját zenekarban, vagy maradsz az „egy szál gitár” felállásnál?
Ezt is, azt is.
Legutóbbi dalpakkodon, a Cut Your Hairen egy Lilla nevezetű lány hangja is megszólal a Giving and keepingben. Mit tudhatunk róla?
Hogy messze ő a legtehetségesebb dalszerző énekes itthon, csak nincs önbizalma. Sokat szoktunk együtt dalokat írni, meg zenéről beszélgetni. Ő mindig azt mondja, hogy nagyon sokat köszönhet nekem, pedig az igazság az hogy igazából én neki. A http://girlssayyes.bandcamp.com -on megismerhetitek.
Első zenei anyagodat 2004-ben jelentetted meg Bunny Demo címmel, azóta többnyire a netről letölthető EP-kkel jelentkezel. Tervezed ezek összegzését?
Szerencsére ez már megtörtént egy albumon a WM Records által. Az iTunes-on és minden digitális letöltős helyen már elérhető.
Ha te választhatnál, melyik kiadónak adnád az albumod?
Chigliak (Bon Iver saját kiadója).
Miért pont nekik?
Mert nem ismerek kiadókat. Nemrég körbeküldtem vagy ötven helyre a zenéket, de már most elfelejtettem mi volt a nevük.
Akik figyelemmel kísérik a munkádat, azoknak egyértelmű, hogy rajongsz a feldolgozásokért. Mi alapján döntesz egy Rick Astley, vagy egy Britney Spears cover mellett?
Visszatérés egy érzéshez, emlékhez, amit akkor, ott éreztem.
Van olyan zenész/előadó, akit még mindenképpen szeretnél újraértelmezni?
Tervezek most egy „Emo is Back” válogatás-cover lemezt, de még nem tudom, mikor, meg hogy. Lehet, hogy két hét múlva kész lesz, de az is lehet, hogy soha.
Köztudott rólad, hogy sokat utazol a világban, korábbi dalaidban is rendszeresen visszatér az „elvágyódás”. Érzelmek, élmények, inspirációk miatt döntesz újra és újra amellett, hogy világgá mész, vagy egyszerűen keresed azt a helyet, ahol megállapodhatnál?
Azért járom a világot, mert olyan sok minden van még… olyan nagyon sok minden.
Egyébként hol élnél a legszívesebben?
Amerika. Meg ott, ahol az lakik, akit szeretek.
Tervezel újabb utazást a közeljövőben?
Ez a jövendőbeli menedzseremen múlik.
Hogyan jellemeznéd Norbert Kristófot, mint zenészt?
Egyszerű.
És mint magánembert?
Egyszerű.
Miért, vagy miben tartod magad egyszerűnek?
Annak gondolom magam. Egyszerűnek. Ez benne a lényeg. Az egyszerűség egyszerű. Egy szó.
Bolla Szilviával közös filmetek, az American Mercury nagyjából két éve egyedülálló színfoltként jelent meg a budapesti underground színtéren. Tervezel hasonló projektet?
Szilvivel nagyon jó lenne megint csinálni valamit, mert – bár ennek ő lehet, hogy nem örül – de úgy érzem, nagyon sok a közös bennünk. Pont emiatt én őt látom itthon az egyik legtehetségesebb „vizuál valakinek”. Most Horváth Bernadettel vettünk fel egy „Lilla + Dorozsmai Gergő (Hammer of Gods) + Én” nézők nélküli kiskoncertet videóra. Ültünk a Lánchídban egyszer (Café Lánchíd Söröző – szerk.) és arra gondoltunk, hogy milyen jók itt a fények, mintha egy síházban lennénk karácsonykor. Megkérdeztük a tulajt, lehetne-e ott felvételt készíteni. A végeredmény igazán kedves lett… Elég komolyan sadness fejem van rajta, de lettek szép pillanatok.
Akik meghallgatnának a közeljövőben egy igazi Norbert Kristóf koncertet, hová kell betérniük?
José Simon kiállítás megnyitóján fogok fellépni most szombaton az Akvárium klubban (volt Gödör). De ott lesz még a Moog, a Zombie Girlfriend, Hó Márton és a Jégkorszak. És persze a José-tervezte lemezborítók is.
Norbert Kristof: Facebook | YouTube | Instagram
Interjú: Hering András
Fotó: Horváth Bernadett
