Az elismerés sem váratott magára sokat, 2010 februárjában ők kapták ugyanis az NME Awards-on a Legjobb új együttesnek járó elismerést (olyan jelöltek közül, mint La Roux, The XX, The Big Pink, Mumford & Sons). Talán ennek köszönhető, hogy őket sem hagyták ki Twilight Saga felhajtásból, az Eclipse zenei korongján a How Can You Swallow So Much Sleep című dallal működtek közre. Az új album, a Flaws akusztikus dalok gyűjteménye, de ez egyáltalán nem jelentett új feladatot a fiúk számára, mivel a korábbi kislemez-dalaikat is kiadták hasonló verzióban. Egyértelműen Jack Steadman frontember gitárjátékáé a főszerep, mintha a többi tag kicsit háttérbe szorulna, de ez egyáltalán nem megy a hangzás rovására. Intimitás, lecsupaszított, törékeny, számok, gyengédség, méltóságteljesség – ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni leginkább a lemezt.
Az Ivy & Gold a legélénkebb, legvidámabb dal, incselkedős hangvételével mosolygásra és régi pozitív emlékek felidézésére késztet. Kiemelkedően pillanat még a Leaving Blues és a Fairytale Lullaby, az utóbbi egy John Martyn feldolgozás. Az eredeti szöveg átírásával, felhasználásával született meg a Swansea is, amely Joanna Newsom nevéhez köthető. Szívmelengető dalok és feldolgozások gyűjteménye az album és bizonyíték arra, hogy igenis meg tudnak állni a fiúk a saját lábukon. Az ilyen dalszövegek miatt pedig amúgy is csak szeretni lehet őket: „If you want to ride a rainbow with me come / And I will take you in a magic purple sea/ Maybe we’ll find a thousand sugar fish/ And when you eat them they will grant your every wish.”
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.