A Tetovált lány
A történet zord, fagyos északi tájon játszódik, félelmetes kastélyok közt. Ez remek hangulatot kölcsönözhetne a filmnek, ha egy röpke idegenvezetés után nem a négy fal között játszódna tovább. A főszereplőnek szánt lány, Lisbeth leginkább a Tokio Hotel énekesére emlékeztet, és kb pont ennyi nőiesség is szorult belé. Persze valahol érthető, hiszen visszaemlékezéseiből sejthetjük, nem volt egyszerű gyerekkora. És még a gyámja is molesztálja. Igen, tetoválása is van, de ez a cselekmény szempontjából teljesen irreleváns. Az eredeti cím (Män som hatar kvinnor, szabad fordításban: Férfiak, akik gyűlölik a nőket) sokkal jobban passzolt volna a mozihoz. És amikor már a szálak elég kuszák, bejönnek a képbe a nácik is, aminek újfent semmi jelentősége, legfeljebb még rosszabb színben tünteti fel a már amúgy is gyűlölt gyilkost. Fontos szerephez jut a szexualitás is, annak is inkább az érzelemmentes, durva formája. Leginkább Lisbeth-hez kapcsolódik a téma, rideg személyiségének bemutatására szolgál. Tökéletes példája annak, hogy vannak helyzetek, mikor egy nő nyugodtan viselkedhet férfiként. Bár azért az kicsit zavaros, hogy ha egyik reggel egy nő mellett ébred, akkor pár nap múlva miért oson be Mikael hálószobájába, és ül rá a férfira a puszta testi öröm reményében.
Mindent összevetve az ötlet és a rendezés nem rossz, sőt, egy idő után Lisbeth savanyú ábrázatát sem törnénk be- hisz ezt megteszik helyettünk az aluljáróban garázdálkodó huligánok. A probléma a forgatókönyvíróknál keresendő, nevezetesen az, hogy elfelejtettek összebeszélni, ki is a film igazi főszereplője: a nyomozó, az áldozat, vagy egy -a címszereplő- harmadik személy. Túl sok dologba kaptak bele, és sem a szálak, sem a szereplők nem tudnak rendesen kibontakozni. Pedig azért a 150 perces játékidőbe ez igazán belefért volna. De az ötlet nem elveszett és reméljük, a 2012-ben megjelenő remake készítői sokat tanultak a hibákból.
