„A természet nagy szerepet játszik az életemben” – Eskmo-interjú
Az Eskmo művésznéven elhíresült San franciscoi Brendan Angelides a tavalyi Balaton Soundos fellépése után idén a Selected Sounds szervezőbrigád jóvoltából egy sokkal intimebb környezetben, az A38 hajón állt a közönség elé. Persze ezúttal sem hagyta otthon a legkülönfélébb zajkeltőit, így volt faágrázogatás, vödör-és kukadobolás, minden, ami kell. Sőt, interjúnk előtt egy fém széket is kölcsönkért, hogy beépíthesse az aznap esti repertoárba.
Láttam facebookon, hogy ma voltál gyógyfürdőben. Hogy tetszett?
Fú, nagyon jó volt, lenyűgöző.
Tavaly láttalak a Balaton Soundon, és akkoriban még nem tudtam sokat a zenédről, így nagyon meglepett, mikor mindenféle eszközökkel kezdtél zajt csinálni, például faágakkal. Hogy tudod eldönteni, milyen zaj illik egy-egy dalhoz?
A stúdióban van egy csomó kütyüm, amivel ezeket a zajokat rögzítem, használok botokat, szódásüvegeket, papírt például. Nem tudom, miért, de valahogy tudom, hol és hogyan hangzanának jól. Általában ez csak úgy ösztönösen jön. Van, hogy csak futkosok körbe az erdőben és botokat gyűjtök, tördelem őket, próbálok kreatív lenni. Például mikor jöttünk most le, megláttam egy fém széket, és úgy döntöttem, ez most kell nekem.
Igen, láttam, és hogy fogod használni?
Csak ütögetem majd a dobverővel.
A zenéd középpontjában a természet áll, a motívum sokszor megjelenik a videoklipjeidben is. Mikor kezdtél ennyire kötődni a természethez és ez a kapocs milyen hatással van a zenédre?
A természet valahogy mindig is nagy szerepet játszott az életemben, egészen kicsi koromtól kezdve. Volt egy időszak, mikor kicsit leálltam ezzel a természet-témával, mert már kicsit sok volt. Ez úgy öt éve történt. Aztán rájöttem, hogy hiányzik, és újra elkezdtem fő motívumként használni. A zene is egy olyan dolog, ami nagyrészt kitölti az életemet, szóval valahogy logikusnak tűnt, hogy ezt a két fontos dolgot összekössem.
És hogy jöttél rá, hogy te tudsz zenélni?
Egyszerűen imádom a zenét. 15-17 éves lehettem, mikor először zenélgetni kezdtem, és egyszerűen annyira jól éreztem magam tőle, hogy tudtam, ez az, amire vágyom.
Ha bármilyen helyet választhatnál, akár az esőerdőktől kezdve a Holdig, hol játszanál legszívesebben? Mi az a helyszín, ahol a zenéd a legjobban érvényesülni tudna?
Decemberben lesz egy fellépésem a gízai piramisoknál, azt hiszem, az egy nagyszerű helyszín lesz, már nagyon várom.
Mindig is vokáloztál a dalaidban, de nekem úgy tűnik, az idő előrehaladtával egyre jobban előtérbe kerül az ének. Mondhatjuk, hogy ez azért van, mert egyre inkább kezdesz nyitni a közönséged vagy az egész világ felé?
Ez nagyon furcsa számomra. Inkább a zene volt az, ami mindig is vonzott, de közben azt akartam, hogy az én hangom kapcsolódjon a zenémhez, de csak minél kisebb részletekben, amik valóban mostanában egyre hosszabbak. Régen rengeteg verset olvastam, de aztán ezt abbahagytam, mert rájöttem, igazából semmi tennivalóm nincs velük. Most pedig ott tartok, hogy a szövegeim tényleg belőlem jönnek, az egész zenémnek egyedül én vagyok az ura.
És hogy zajlik a dalszerzés? Például a szöveg vagy a zene jön előbb?
A legtöbb esetben a zene születik meg előbb, aztán ahhoz gondolom hozzá a szöveget, ami passzol hangulatában.
Van két mellék-projekted is, a Welder és az Eskamon. Miért van szükséged ezekre?
Az Eskamon tulajdonképpen egy együttműködés köztem és Amon Tobin (Ninja Tunes- a szerk.) között. Egyszer csak úgy gondoltuk, jó lenne valamit csinálni közösen, egy új néven. Ami pedig a Weldert illeti, 2006-ban rengeteg olyan felvételem volt, ami nem mutattam meg senkinek. De aztán úgy döntöttem, hogy ezeket a szerzeményeket is szeretném megjelentetni, és az is kérdés volt, hogy beleférnek-e az Eskmo profiljába, vagy inkább más néven jöjjek ki velük. Ezek a dalok nagy volumenűek, sok basszussal, és talán mondhatjuk, hogy sokkal futurisztikusabbak Eskomnál. Úgy döntöttem, nem érdekel, mennyire sok a basszus, nem akarok azzal foglalkozni, mennyire nem illik az Eskmohoz, mert egyszerűen élvezem. A mai napig nagyon szeretek elmerülni a zenében, egy óráig csak ezzel foglalkozni, megnyugodni, csak sodródni az ambienttel. Ezt az Eskmoval nem tudom kivitelezni. A Welderrel pedig megtehetem, hogy másfél óráig csak nyugodt zenét játszom úgy, hogy az tetsszen az embereknek.
És mennyiben más az Eskamonnal, hogy nem te vagy egyedül a főnök?
Fiatalabb koromban játszottam különböző együttesekben, szóval nem volt annyira idegen a dolog. Egyébként pedig csak akkor kollaborálok valakivel, ha emberileg is jól kijövünk egymással, és elég stabil a kapcsolatunk, Amonnal pedig pontosan ez a helyzet, szóval az egész egyszerűen természetes.
Van olyan híres ember, akivel még szívesen együttműködnél?
Per pillanat azt mondom, hogy Tom Waits, vagy…(gondolkodik) nem, biztosan Tom Waits!
Fotó: Csillag Patrik
