A nők közti szerelem új nyelve egy fényképezőgép objektívja

„Mindig is egyfajta űr tátongott köztem és a barátnőm közt. Egy olyan űr, melyet szavakkal nem lehet áthidalni. Sokáig kerestem, milyen módon kerülhetnék közelebb hozzá úgy, hogy magamból is minél többet megmutassak neki. Egy nap aztán fogtam a gépemet és elkezdtem kattintgatni.”- meséli Thy Tran ausztrál-vietnámi fotóművész.

A Cacher a 2015-2017 közti időszakot örökíti meg. Ám nem puszta fotók ezek: „Valamennyi kép egy emlék, melyek az évek során egymáshoz kapcsolódva egy végtelen történetet alkotnak. Ezek a fotók egytől egyig mind a saját intimitásomat szimbolizálják, a saját szerelmi életem lenyomatai.”

„Bár tisztában vagyok vele, hogy az analóg fotózás egyik keserűsége, hogy a képek korántsem lesznek tökéletesek, de én nem bánom: minden kis elmosódott folt segít, hogy megtaláljam az adott kompozíció valódi értelmét.”

És bár Thy Tran intimitásról és magával ragadó érzelmekről beszél, feltűnik, hogy a képeken egyetlen modellel sem tudunk szembe nézni: „Úgy érzem, az arc túlságosan is érzelemdús, így számomra zavaró. Az arc nélküli portrék azonban lehetővé teszik, hogy a testbeszédre, a fizikai- és lelki kapcsolódásra fókuszáljak, ezáltal mélyebb értelmet adva az alkotásoknak. Azt is hihetik persze, hogy az ilyesfajta anonimitással a saját magam el nem fogadását demonstrálom, pedig voltaképpen a személy identitásának titokzatossága mindig is a munkám része volt.”

Címkék: leszbikus, art, fotóművész, Thy Tran, fotó, Cacher, fotósorozat, aktfotó, analóg