“A következő számainkat is szeretnénk megfelelés nélkül megírni”- Paperdeer-interjú és -klippremier

Hering András
2015.01.29., 16:44

A hazai friss és fiatal Paperdeer trióval megejtett beszélgetésünk kirángatott minket a magyar valóságból. Kiss Benjamin, Stewart Emese és Biró Norbert a tökéletes példa arra, hogy itthon is lehet úgy zenét készíteni, hogy az tegyen a hazai kereskedelmi rádiók elvárásaira, mégis az aktuális tánczenei irányokat meglovagolva, hitelesen és rendhagyóan tudja felkelteni érdeklődésüket. Minket is érdekeltek, így még a legfrissebb, Fabled II című dalukhoz készült klip is nálunk debütál.


A srácok (Benji és Norbi) már 2010 óta együtt zenélnek, Emese 2012-ben csatlakozott. Miben változott a zenétek és a Paperdeer-hangzás az elmúlt években?

Benji: Emese nagy segítség volt, régóta szerettünk volna saját vokálokat az akkor még TrashTunes néven futott kezdeti projektünkhöz, de ennek hiányában csak bootlegeket és instrumentális számokat tudtunk csinálni. Sokáig kerestünk másik énekesnőt, mivel eleinte bizonytalanul álltunk azzal kapcsolatban, hogy állandó énekest szeretnénk, vagy inkább mindig másokkal dolgozni, azonban ilyen jó hangszínnel és akcentussal nemigen találkoztunk. Így az első közös számunkhoz az Up To The Tophoz készült videoklipben már Emese lett előtérben, majd a szám sikerén felbuzdulva további közös számokat kezdtünk el készíteni. A Paperdeer stílusát pedig nagyban meghatározta Emese hangja és jelleme, “érzelmesebb” alapokat kezdtünk írni a szövegei alá, és nagyon jól állt a hangjának, amikor szétszabdaltuk azt.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Az elmúlt pár év tendenciája azt mutatja, hogy felnőtt egy olyan magyar generáció, akik lazán képesek itthon minőségi zenét készíteni, műfajtól függetlenül. Kik inspiráltak vagy inspirálnak titeket zeneileg?

Benji: Talán ez annak köszönhető, hogy a mi nemzedékünk már az interneten valós időben nyomon tudja követni a legújabb trendeket, bármilyen zenét meg tudnak hallgatni, le tudnak tölteni, és így azok nem csak egy pár éves késéssel jutnak el hozzájuk. Ráadásul óriási előny az is, hogy ma már szinte mindenki számára elérhetőek a zeneíró szoftverek és demóik, amikhez 10 évvel ezelőtt még nem lehetett ennyire egyszerűen hozzáférni.

Zeneileg mindhármunk máshonnan inspirálódott. Norbi eleinte főleg rock, punk zenéket hallgatott, majd áttért az elektróra. Talán a Crystal Castles gyakorolta rá a legnagyobb hatást, emellett olyan együttesek inspirálták, mint a Justice, mewithoutYou, Plastic Operator, Band Of Horses, Steve Aoki vagy a The Faint. Emese ízlését eleinte a swinges, jazzes irányzatok és a rock’n’roll dallamvilága határozta meg (Parov Stelar, Norah Jones, Elvis Presley), majd később Ed Sheeran, Michael Jackson és Ellie Goulding váltak számára példaképpé. Én sok különböző stílusú zenét hallgattam tinédzserkorom óta, egy időben a hiphopra és a funkyra voltam rákattanva, majd körülbelül akkoriban, amikor elkezdtem zenélni, az ambient, chillout zenék fogtak meg leginkább. Ezután kezdtem el az elektronikus zenék, főleg a house iránt érdeklődni. Fontos inspirátorok: Bonobo, Underworld, Four Tet, Paul Kalkbrenner, Justin Martin, Marek Hemmann, Andhim, Kaytranada, Kaasi.

Sokan mégis úgy érezzük, hogy az elmúlt év igencsak állóvíz volt a friss hangzású és igazán előremutató albumok megjelenése terén. Ti milyen magyar és külföldi lemezeket pörgettetek 2014-ben? Találtok igazi kincseket?

Benji: Az az igazság, hogy nem sok lemezt hallgatok meg, inkább a Soundcloudon szoktam új zenék után kutatni. Másrészt elég gyakori, hogy a stílusokban, amiket szeretek, csak 3 számos EP-k vagy kislemezek jönnek ki. Ebben az évben az egyik nagy felfedezésem az angol Cosmo Sheldrake volt, elképesztően kreatív módon készít zenét és adja azt elő. Az idén megjelent zenék közül egy időben nagyon megfogott Todd Terje It’s Album Time albumáról a Delorean Dynamite című szám. Emellett jópárszor meghallgattam Bonobo idei mixtapejeit. Magyarok közül iamyank City of Nobody EP-jét hallgattam meg sokszor, ugyanis szerintem nagyon professzionális minőséget képvisel. Amúgy, ha nem a tavalyi teljesítményt nézzük, akkor a Punnany Massif és az Akkezdet Phiai munkásságát tisztelem leginkább.

Norbi: Nekem az egyik tavaly talált új kedvencem a Some Minor Noise, nekik az első Anachronisms című lo-fi albumukat sokat pörgettem, akárcsak Flume debüt LP-jét. Sokat ment még a mewithoutYou Catch For Us The Foxes lemeze is, pár éve le vagyok náluk ragadva. Magyar előadók közül kábé csak Akkezdet Phiait hallgatok, az underground, kevésbé ismert hazai producerek zenéi nagyon tetszenek – Nome, Myamo, illetve Patay Géza a.k.a. RobotDeck munkái tetszettek legjobban. De ő nem adott még ki ezen a néven lemezt tudtommal.

Emese: Sokféle zenét hallgatok, de ha egy olyan albumot kell kiemelni, amit töviről-hegyire szeretek, az Ed Sheeran legújabb albuma, az X. Mostanában magyar zenét is elkezdtem hallgatni (Halott Pénz, Wellhello), de inkább a külföldi előadókat preferálom. Sokat keresgélek YouTube-on és Soundcloudon új zenék után.

Remixeitek és saját számaitok is egyaránt elég sok stílust felölelnek, ha jól érzem, szerettek búvárkodni a zenei műfajok sokaságában. De mégis, a Paperdeer számára mi a recept egy jó számra vagy remixre? Mik a titkos fegyvereitek?

Norbi: Ez részben annak köszönhető, hogy mindhármunknak nagyon szerteágazik az ízlése. A stílus ilyenkor ugye levesként kavarodik, mivel mind a hárman ott ülünk egy készülő zene fölött, és hozzáteszünk belőle olyan zenei motívumokat, amilyen zenéket mi hallgatunk főként. Azt szeretnénk, ha ez nem is változna meg, zenélni szeretünk, nem beragadni egy trend mellé, ami éppen divatos. Én személy szerint nagyon szeretem, hogy változatos a zenei stílusunk, viszont éppen emiatt sokkal nehezebb eljutni az olyan emberekhez, akiknek tetszhet a zenénk, hiszen nem mondhatjuk azt, hogy a Paperdeer kifejezetten deep house-t vagy elektrót játszik. Talán ezzel addig nincs is baj, amíg a fő szempont nem a brand építése, hanem a zenélés.

Szerintem az egységet leginkább a hangulatban és a dallamorientáltságban kell keresni. Illetve talán a stílusunk is kezd egy picit egységesedni, ez pedig annak az eredménye, hogy egymás ízlésére is hatással vagyunk. Egyelőre mi nagyon élvezzük ezt az egészet, és szerencsére azt látjuk, hogy egyre több embernek tetszik is, amit csinálunk.

Titkos fegyver szerintem a vocal slice, illetve a sample-ezés: sokszor direkt felvesszük a hangszert, majd pici hibákat teszünk bele, vagy magát az éneket transzponálgatjuk, használjuk hangszerként. A jó recept elengedhetetlen hozzávalója szerintem egy pici só a zenében, például egy új hangszer a stílusban megszokottak között, amit nem hallunk minden egyes frekvencián, amikor a rádiót csavargatjuk.

borító

Január 5-én jelent meg az első lemezetek, ami a Fabled, azaz “Mesés” címet kapta. Ki a kedvenc mesekarakteretek?

Emese: A mignonok a Grúból, mert viccesek és szorgalmasak, mint mi!

Többek között Szécsi Böbe és a Cloud 9+-ból ismert Skinny Boy is közreműködik a lemezen. Említettétek, hogy a lemezfelvétel mind emberileg, mind zeneileg sokat formált a trión… 

Emese: Összeszedettebbek lettünk, sokkal inkább együttesként dolgozunk, mint régebben. Az első két számot úgy írtuk meg, hogy én kábé egyszer beszéltem Benjivel, aki Norbival zenélt közösen. Én Norbinak felénekeltem az Up To The Topot, aztán meghallgattam a végeredményt, és maximum elmondtam a véleményem. Azóta összekovácsolódtunk, az albumot már együtt írtuk. Jó volt új emberekkel megismerkedni, amikor elmentünk felvenni az énekeket, meg a Fabled II klip forgatása alatt is.

Norbi: Nem csak az együttes kapcsolatát erősítette a közös munka. Jobban belelátunk abba, hogy a zeneipar mennyire a statisztikákról szól, mennyire nehéz eljutni az emberekhez, mennyire sok munka összedobni egy “egyszerű gépzenét”. Sokmindennel kapcsolatban megváltozott az értékrendünk, látjuk, nagyjából kikkel érdemes dolgozni és kiket kell nagyon messzire elkerülni. Olyan téren is formálta az album a triót, hogy a következő számainkat szeretnénk megfelelés nélkül megírni, semmilyen szinten sem függeni kiadói imidzstől és az ipar elvárásaitól, látjuk a célt és hogy merre érdemes folytatni. Mindemellett egyre többet fejlődünk a zenék kikeverésében, saját hangszerek készítésében, masteringben, egyre gyorsabban összeáll egy-egy előre kitalált zene, és lassan egy saját társasági nyelv is összeáll a bandán belül egyes dolgok kifejezésére, amit csak mi értünk.

Úgy tudom, hogy CD-formátumban is találkozhatunk majd a Fableddel, mikorra várható? Lesz a közeljövőben Paperdeer-koncert, esetleg lemezbemutató?

Norbi: Fizikai formátumban, limitált példányszámban már most is találkozhatnak a rajongók, e-mailben vagy a Bandcamp-oldalunkon megrendelhető. Rendes bolti terjesztésre márciusban kerül majd sor. Sajnos a lemezbemutatóra és a koncertekre még várni kell. Bár a próbák mindig nagyon jól sikerülnek, eddig összesen három fellépésünk volt, a koncertek szervezésénél sok nehézségbe ütközünk egyenlőre. A másik ok pedig, hogy én még a szemeszter végéig Dániában leszek, itt Koppenhágában live-act formájában ugyan terjesztem a Paperdeer hírét, de igazi, egész együtteses fellépésre csak a nyár során fog sor kerülni, remélhetőleg Magyarországon és Koppenhágában egyaránt. Azonban sok tervünk van a koncertekkel kapcsolatban. Élőben semmiképp sem akarunk DJ-knek tűnni, produkcióértéket akarunk belevinni a fellépéseinkbe, és valószínűleg egy élő dobossal is ki fogunk egészülni a színpadon.

Addig pedig itt nálunk mutatjátok be először az új videót. Mi a története a Fabled II-nak?

Norbi: A klipet Marosi Lászlóval közösen rendeztük, írtuk és forgattuk le. Ahogyan a dalban, így a videóban is megpróbáltunk minél több szimbólumot és metaforát használni, és az Up To The Top klipjével ellentétben hangsúlyt fektetni a képi megjelenés mellett a mondanivalóra is. A szám egy folyamatosan mélyülő állapotról szól, amit a videóban egy sokkal átérezhetőbb eseményhez próbálunk hasonlítani. A forgatás október elejétől január elejéig húzódott, ezalatt a rendkívül változatos időjárás miatt jól sikerült ábrázolni az idő múlását.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Még több Paperdeer:  paperdeermusic
Interjú: Hering András, Mészáros Zsófia

Címkék: , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás