A Kortalanok – No Age – Everything in Between

Avatar photo
2010.10.20., 17:47
A Washington állambeli Sub Pop újabb üdvöskéjének, a defektes duónak köszönthetjük új lemezét hatalmas ovációval, hangos káromkodással, vagy esetemben jóleső közömbösséggel.
Erre a punkos hangzású csapatra ugyanúgy ráhúzhatjuk azt, hogy lo-fi, ahogy az indie vagy a noise rock jelzőt is, de ez esetben semmi értelme, hiszen a lemez sokrétűsége elfeledtet velünk bármilyen besorolást. Randy Randall és David Allen Spunt egy régi hangzást kevert újabb ötletekkel, így mintha egy modern Pavement-et hallanánk, néhol pedig a Scratch Acid-os vagy a Butthole Surfers-es elemek vegyülnek el a lemez folyamatos sodrásában. A kezdetben szépen építik fel az album struktúráját, így az első pár szám tempója egyre fokozódik, hogy aztán átcsaphasson egy erőteljesebb, ide-oda csapkodó ritmusba. Hihetetlen ügyességgel keverik a punkot a shoegaze hatásokkal, és mindezt lo-fi köntösbe öltöztetik. Kellemes, néhol rikácsoló ének, zajosra torzított gitárok, a háttérben ütemes, erőteljes dobolás és persze az elhagyhatatlan gitáreffetekkel való bűvészkedés. Randall néha olyannyira dús és terjeszkedő hangzást csikar elő a gitárjából, hogy már-már azt hisszük, hogy ez egy négyszemélyes banda, pedig erről szó sincs.

A kapkodó gyorsaságú Fever Dreaming után egy számmal erős váltásba ütközünk (Common Heat), mert megszólal egy tamburin, ami annyira nem illik bele a lemez környezetébe, de mégis szépen be lett illesztve a dalba és a „lemezkohéziót” sem bontja meg. A Valley Hump Crash érezhetően ideges éneke után egy jókedvű dal villanyozza fel újra az embert (Sorts), hogy aztán elkalauzolja egy teljesen más helyre (Dusted). Szinte egy hullámvasúthoz hasonlítható az egész album felépítése. Persze itt-ott, ahol kicsit belassítanak, a teljes elszállás keríti hatalmába az embert, mert meghallja a bekúszó shoegaze-dream pop témát, ami remek ideglazítóként hat. Ezek közül kiemelkedő a Skinned és a Dusted című szám, bár csak két és fél percig élvezheti őket az ember. Kiemelném még a záró szám kedves, válaszolgatós tematikáját, ahol David és Randy kvázi egymással beszélgetnek zenélés közben, ami egy nívós zárást ad az Everything in Between-nek.

Szinte minden benne van ebben a bandában, amit egy ember kívánhat. Az előző lemezek nem hozták meg az átütő sikert, és valószínűleg ezzel sem fognak hatalmas hírnévre szert tenni, de aki felismeri az értéküket, az egy újabb – és tegyük hozzá, remek – rajongótábor tagja lesz.

Értékelés: 9/10

Címkék:

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás