A hét műtárgya: Mechanical Insects

Avatar photo
2015.11.17., 5:23

Az ArtHungry 47. hét műtárgya címét Borzák Márton géprovar-plakátsorozata nyerte el, mellyel november 8-án, Berlinben egy újabb Red Dot díjat is bezsebelt. A jelenleg Koppenhágában élő, de a hazai piacra is folyamatosan dolgozó grafikussal beszélgettünk.

Fotó: red-dot.org

Fotó: red-dot.org

Először is gratulálok a második Red Dot díjadhoz, melyet épp ezzel a munkáddal nyertél el, kommunikáció kategóriában. Aki nem ismerné annyira, annak elmondanád, hogy pontosan mi ez a díj és miért olyan fontos?

Köszönöm! A Red Dot díj pont idén 60 éves. Három kategóriában lehet nevezni: vizuális kommunikáció, termék és koncepció. Már régóta nagy presztízs egy ilyen díjat megnyerni, hiszen a világ minden tájáról, menő stúdiók és cégek nevezik termékeiket és munkáikat. Csak vizuális kommunikáció kategóriában idén több, mint 7400-an neveztek, amiből 81-en kaptak Best of the Best díjat. Elég nagy a verseny és nagy megtiszteltetés olyan stúdiók mellett lenni a nyertesek között, mint a Strichpunkt, BVD, Leo Burnett, Studio Dumbar és még sorolhatnám.

b1

Ha jól emlékszem ezt a munkát még 2012-ben készítetted. Miért pont most, ennyi év után nevezted be a versenybe?

Sokáig úgy gondoltam, hogy nem lenne esélyem ezen és az ehhez hasonló díjakon indulni. De a külföldön töltött évek alatt megnövekedett az önbizalmam és tavaly először beküldtem egy munkámat (Borzák Tibor: P.S. – Titkok a barguzini csontváz körül című könyv tervezése – a szerk.), amivel meglepetésemre nyertem is. A tavalyi díj megerősített abban, hogy nincs kevesebb esélyem, mint másoknak, így pár évvel a munka elkészülte után beneveztem Red Dot díjra.

b2

Hogyan készült (kinek a részére, milyen megbízásra) ez a plakátsorozat és mi volt a koncepció?

Saját magam örömére készítettem a plakátokat. Régen valamikor olvastam egy cikket arról, hogy mi történne ha kihalnának a méhek a Földről. Ez a téma megmaradt a fejemben és azon gondolkoztam, hogy valószínűleg mesterséges úton pótolnánk ezeket a kihalt fajokat. Ezután egyszer csak előugrott az ötlet és valahogy összekapcsoltam a műszaki rajzok iránt tanúsított vonzalmammal. Finomításokon ment keresztül a projekt, amíg elérte végleges formáját. Mini infógrafikákat raktam minden bogár mellé, amik érdekes infókat jelenítenek meg: pl. hogyan tájékozódnak a méhek vagy milyen hálót sző egy beszívott pók. Egy darabig nem tudtam, hogy mit kezdjek ezekkel a rajzokkal, de aztán elhatároztam, hogy egy limitált szériás szita plakátsorozatot készítek, amiket az ügyfeleimnek küldtem ajándékba illetve a neten árultam.

b4

Mesélj egy kicsit magadról. Mióta foglalkozol grafikával?

Úgy kb. 14 éves lehettem, amikor letöltöttem a Photoshopot és elkezdtem az akkor neten elég menő absztrakt grafikusok (pl. Jens Karlsson) munkáit utánozni. Innentől kezdve része volt az életemnek és autodidakta módon kezdtem el tanulni, mitől működnek és mitől nem működnek dolgok. Aztán, amikor egyetemet kellett választanom tettem egy kitérőt a BME terméktervező szakán, mivel a MOME-ra nem vettek fel. Nagyon nem tetszett a sok műszaki tárgy – kivéve a műszaki rajzot – úgyhogy másfél év után kiiratkoztam és kisebb-nagyobb grafikai melókat csináltam. Dolgoztam 2 évet stúdiókban aztán felvételiztem a Képzőművészeti Egyetemre és felvettek. Itt lehúztam 4 évet de kezdtem úgy érezni, hogy művészettörténész lesz belőlem és nem grafikus ezért felvételiztem a Royal Danish Academy of Fine Arts, School of Designba, amit végül befejeztem és itt lediplomáztam. Az egyetemek mellet folyamatosan szabadúszóként dolgoztam, emiatt néha nehéz volt összeegyeztetni a kettőt, de a BME kivételével mindenhol rugalmasak voltak és sikerült megoldani.

Egyre jellemzőbb trend, hogy a hazai egyetemeken diplomát szerző művészek, külföldön folytatják tanulmányaikat. A BME és a Képzőművészeti Egyetem után te ugye Dániában szereztél mesterdiplomát. Miért pont ott és mik a tapasztalataid?

Tesóm már jó pár éve Koppenhágában élt és sokszor voltam meglátogatni. Egyik ilyen vizit alkalmával megnéztem az itteni design egyetemen tanulók munkáit, majd utánaolvastam az iskolának és nagyon bejött minden, nem csak az egyetem de maga a város is. Az itteni oktatás sokkal frissebb és inkább konceptuálisabb. Olyan tanáraim voltak, mint pl. a New York Times Magazin kreatív igazgatója, vagy elismert dán és külföldi betűtervezők. Nagyon sokat tanultam tőlük és rengeteg lehetőséget biztosított az egyetem, csak ki kellett használni. A Képzőművészeti Egyetem első 2-2,5 évét viszont nem cserélném el semmire. Nagyon jó alapokat kaptam ott, mind grafika mind rajz terén, amire tudtam építeni. Két külön világ ez, két eltérő gondolkodás- és látásmóddal, amiket érdekes mixelni. Úgy gondolom, azon túl, hogy a külföldi egyetemek kicsit kinyitják az ember előtt a világot, a különböző kultúrákból kapott nézőpontok is vonzóak lehetnek sokak számára.  

b3

Pár éve hallottam olyan pletykát, miszerint jelentkeztél gyakornoknak Sagmeister New York-i stúdiójába. Van ennek bármi alapja és ha igen, lett ebből valami?

A dániai egyetemi éveim alatt akartam egy évet gyakornokoskodni New Yorkban. Írtam 10 stúdiónak, akiknek a munkáit szerettem és a szememben menőnek számítottak. Egyik volt a Sagmeister&Walsh, de aztán az interjúk után végül a Ro&Co Stúdiónál kötöttem ki. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy abban a közegben dolgozhattam és 2 gyakornoki hét után felajánlottak egy pozíciót. Egy pár hónapot maradtam, de aztán nemet kellett mondanom a lehetőségre több okból kifolyólag és visszajöttem Koppenhágába. Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, barátságokat is kötöttem és azóta néha dolgozom New York-i stúdióknak.

Milyen munkán dolgozol jelenleg és mik a jövőbeni terveid?

Nemrég fejeztem be Farkas Gábor kecskeméti építész könyvét, ami hamarosan megjelenik. Jelenleg Csordival (Csordás Zoltán, grafikusművész – a szerk.) dolgozunk kisebb-nagyobb projekteken, de ezekről konkrétat nem írhatok még. Nagyon szeretnék egy pár évre visszaköltözni New Yorkba, de ez inkább csak ábránd a jelen formájában. Ami most biztos, hogy jódarabig Koppenhágában maradok, hiszen szeretek itt élni.

b5

Egy Red Dot díj mennyire változtatja meg szakmai pályádat, például hoz új megrendelőket/ügyfeleket?

Új ügyfeleket nem hozott még, de majd hátha az idei díj! Talán annyiban segít a szakmai úton, hogy az ügyfelek jobban megbíznak bennem, hajlandóak nagyobb szabadságot adni. Ezt önmagában már nagyon nagy dolognak gondolom. Több szakmán belüli kapcsolatot viszont sikerült kialakítanom a díj miatt és közvetett módon ez is hozhat még új projekteket.

Egyike voltál azoknak, akik nagyon korán, már az elején munkát töltöttek fel az ArtHungry-ra. Mit szólsz a ehhez a kezdeményezéshez és van-e kedvenc alkotód, akit ezen a felületen ismertél meg?

Jó kezdeményezésnek gondolom, mert a magyar szcénából hiányzott egy olyan oldal, ami a munkákat és alkotókat összefogja. Kifejezetten jó, hogy nem csak grafika, de több művészeti ág is együtt szerepel. Konkrétan nincs egy kedvenc alkotóm, de találkoztam számomra új arcokkal, akinek még nem láttam a munkáit, vagy már láttam, de nem tudtam ki csinálta. Nagyon sok klassz munkával találkozom az oldalon és emiatt inspirációs forrásnak is használom.

Borzák Márton közösségi oldalai:
ArtHungry
Facebook

Alkotóművészek, kreatívok, művészeti iskolások! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok, és töltsétek fel ti is őket az ArtHungry.com oldalra!

Címkék: , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás