A hét műtárgya: A skizofrénia vizualitása
Az ArtHungry 51. heti műtárgya A skizofrénia vizualitása, amely második helyezett lett az 5. ArtHungry Díj tervezőgrafika kategóriájában. A kivételes kötet tervezőjével, Császár Adriennel beszélgettünk.
Miért pont ezt a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető témát választottad a diplomamunkádnak? Személyes kötődés?
Mindig is foglalkoztatott, hogy a vizuálisan nehezen megfogható lélektan milyen módon képezhet metszetet a grafikával. Egy éve kezdtem el mélyebben kutatni a skizofrénia jellemzőit, és a – többnyire félinformációkból fakadó – negatív sztereotípiák hamar szertefoszlottak. Ezután kezdett el foglalkoztatni, hogy alkotói szemmel hogyan lehetne megragadni és bemutatni a témát szélesebb körben, és ezáltal ledönteni a megbélyegzések gondosan felépített rendszerét. Úgy gondolom, fontos erről, vagy bármelyik más mentális betegségről beszélni, mivel sok embert érint, akiknek emiatt gyakori a negatív megítélésük, miközben megfelelő kezelés mellett tünetmentes, normális életet élnek, csakúgy, mint bárki más. A könyv tervezése során (érzékenyítés szempontjából) az volt a célom, hogy az olvasó megértse; skizofrénként egyszerű, hétköznapi emberek, szülők, testvérek és gyerekek élik a mindennapjaikat, és nem őrjöngő szörnyetegek.
Ez egy nagyon jól átgondolt, klassz struktúrájú, tudományos alapokon nyugvó kötet. Elkészítését minden bizonnyal egy hosszabb kutatás előzte meg. Honnan kértél hozzá anyagokat? Kik segítették a munkádat?
Igen, a kutatásomat – ami a szakdolgozatot és nagyrészt a könyv tartalmát teszi ki – az általános pszichodiagnosztikai jegyek feltérképezése mellett, főképp Vass Zoltán rajzvizsgálatainak eredményeire alapoztam, konzulensként pedig Berky Tamás és Marcell Tamás vett részt a diploma folyamatában. Emellett felkerestem a skizofréniás alkotókkal is foglalkozó Moravcsik Alapítványt és a Budapest Art Brut Galériát, ahol Csák Alíz segítette a munkámat, aki amellett, hogy képi és elméleti anyagokat biztosított a számomra, segített megszervezni az interjúkat az alkotókkal.
A könyv interakcióra is késztet – a hozzá mellékelt (kaparó) eszköz segítségével megismerhetjük a skizofrén alkotók tapasztalatait, gondolatait. Mely alkotók kerültek bele a kötetbe? Illetve: miben, hogyan tudnak hatni az olvasókra a megjelenített sorok, alkotások?
A tervezés korai szakaszában arra gondoltam, hogy a kiválasztott alkotók esetében a művészettörténelem jelentős, skizofréniával diagnosztizált képzőművészeit emelem ki, mint például Adolf Wölflit vagy akár Csontváryt, de végül aztán elvetettem ezt az ötletet. Úgy érzem, sokkal közelebb kerültem a betegség megértéséhez azáltal, hogy olyan mai, naiv/art brut művészekkel találkoztam, akikkel az alkotás folyamatáról, lélektani hatásairól, és magáról a betegség mindennapi megéléséről és fogadtatásáról beszélgethettem. Az effajta „hands-on” tapasztalatok pedig az olvasóban is tudatosíthatják, hogy a skizofréniával élők semmilyen értelemben sem kevesebbek az egészséges embereknél.
Fekete, fehér, piros; ha pedig lekaparjuk az egyszínű, sötét réteget, színessé válik. Mintha ezzel is érzékeltetnéd, nagyon leegyszerűsítjük a skizofréniával kapcsolatos tudásunkat, információinkat, pedig a felszín alatt ez sokkal több rétegű és nem is olyan borongós. Jól érzem?
Pontosan. Tervezőként mindig is érdekelt, hogy a könyv a maga grafikai, anyagbéli és nyomdatechnológiai részleteivel miképpen tud komplex üzenetet hordozni. Így a diploma esetében is kimondottan célom volt, hogy munkám szinte minden vizuális eleme kapcsolódjon, és reprezentálja valamilyen formában a skizofréniát. Ez alól pedig a színhasználat sem jelentett kivételt. A borító fehér színének egyrészt van egy, a sztereotípiáktól mentes „tiszta lap” érzete, amit csupán a vaknyomat felületei bontanak meg lágyan. Kinyitásakor pedig a borító fehér színét megtörő színes-piros kontraszt ugyancsak direkt, és a témára mutatva figyelemfelkeltő hatású. Emellett természetesen gyakran jellemzi a skizofréniával elő alkotókat a harsány, színes képi világ, ami a könyvben szereplő festményeiken is látható – persze mindezt egy monokróm szürke felület lekaparása után láthatjuk, ami a többrétűség szerepére is rámutat.
A lekaparható felületek – mind vizuálisan, mind a hozzáadott érték okán – igazán különlegessé teszik a kötetet. Milyen technikával készültek ezek a speciális oldalak?
Igyekeztem olyan nyomdatechnológiai megoldásokat találni, amelyek az olvasás élménye mellett kicsit átszabják, „interaktívabbá” teszik a könyv megszokott használati módját, ezúton is még jobban bevonva az olvasót a témába. Egyrészt lekaparható szitafestékkel nyomtattuk az alkotók gondolatait és alkotásait bemutató oldalakat. A felület használatával a „kutatás-feltárás élménye” mellett, az információ-keresésből fakadó lekapart keresési útvonal egy újabb, az olvasó kézjegyét hordozó rajzolatot is magába foglal, így alakítva még személyesebbé a kiadványt. Másrészt, még egy transzparens lakkal nyomtatott fejezet is helyet kapott a könyvben, ugyancsak a skizofréniás alkotók gondolataival. Ezekhez az idézetekhez csak úgy juthat hozzá az olvasó, ha a mellékelt grafittal megválaszolja a fejezetben feltett kérdéseket, és mivel a grafit porózus anyagát a lakk lepergeti, így kirajzolódnak az ugyanarra a kérdésre adott alkotói válaszok is. Fontosnak láttam, hogy olyan részeket is kialakítsak, amikben ugyanazon témakörre adott válaszában az olvasó saját meglátásai ütközhetnek a skizofréniás művészek gondolataival, így mutatva rá például olyan témakörökre, mint a negatív megítélés destruktív, stigmatizáló hatása a betegek nézőpontjából.
A projekt leírásában említed, hogy rajztesztek alapján meghatározott skizofréniás-vizuális jegyek kísérik végig a könyv grafikai szerkezetét. Melyek ezek? A rajzteszteket amúgy te állítottad össze, vagy készen kaptad őket szakemberektől?
Mivel úgy próbáltam kialakítani a könyv szerkezetét, hogy az mindvégig bemutassa a skizofréniára utaló vizuális jegyeket, így az előtanulmány kutatási részében ezekre a képi, számomra grafikailag is megfogható, markáns jegyek feltérképezésére koncentráltam. Fontos megemlítenem, hogy sajnos a bizonyos fokú általánosítás kikerülhetetlen a jellemzők meghatározásakor; annyi viszont biztosan állítható, a rajztesztek a torziót, a kiüresedett térhasználatot, a bal marginális kompozíciót, és a zsúfoltság jegyeit emelik ki a legtöbbször. Összességében ehhez a négy vizuális jegyhez hangoltam a könyv teljes layout-ját.
Bár kezdetben én szerettem volna összeállítani a teszteket, végül úgy döntöttem, hogy inkább a személyesebb hangvételű interjúkra fogok koncentrálni. Ebből fakadóan több szakirodalom felhasználása mellett, főképp Vass Zoltán pszichodiagnosztikai rajzvizsgálati eredményeire támaszkodtam. Nagy és átfogó kutatást összegez a könyveiben, amikben külön fejezeteket szentel a skizofréniás betegséggel élők rajzteszti eredményeinek. Úgy láttam erre teljes biztonsággal támaszkodhatok a tervezési részletek kialakításakor.
A kötethez egy sajátos tipót is alkottál.
Amellett, hogy a kenyérbetűk is mind torziós jegyeket hordoznak, úgy a fejezetekhez tartozó számsort is hasonló „torz” koncepció mentén terveztem meg. Általánosságban jellemző a tervezői gondolkodásmódomra a letisztult szabály, illetve a szabadság közti dinamizmus keresése. Ebből fakadóan a kezdeti terveimben próbáltam egy vizuális szabályszerűséget meghatározni és követni, de nem igazán találtam rá a megfelelő eredményre, majd az alkotókkal való beszélgetés során minden esetben a teljes művészi szabadságon volt a hangsúly, így én is ehhez hangoltan engedtem el azokat a korlátokat, amiket tervezés előtt állítottam fel magamnak, ennek köszönhetően teljes alkotói szabadságban alakítottam ki végül a tipót. Szerettem ezt a folyamatot, mivel mindvégig szabad grafikai játékként éltem meg.
Túl a diplomamunkán, jelenleg mivel foglalkozol? A pszichológiai vonalat esetleg viszed tovább? Jövőbeni tervek?
Kezdetben kicsit tartottam a projekt fogadtatásától, de látok rá érdeklődést, illetve pszichológiai irányból is érkeztek pozitív visszacsatolások, szóval még meglátom, mi sül ki belőle. Jelenleg szakmailag több lábon állok, de a fókusz főként a szabadúszói karrierem építgetésén van, ami már most szuper projekteket hozott, és remélem, ez a jövőben is folytatódni fog.
A skizofrénia vizualitása az ArtHungry-felületén ›
