40 éves korában elhunyt Hermann Ildi fotóművész
Meghalt Hermann Ildi fotóművész, a gyászhírről elsőként az Index számolt be.
Hermann Ildi (1978-2019)
„Fájdalommal búcsúzunk Hermann Ildi fotóművésztől váratlan halála miatt. Ildi kollégánk volt, Hiányzó történetek címmel 2017–18-ban az Indexen jelent meg cikk- és portrésorozata New Yorkban élő magyar holokauszttúlélőkről. Hermann Ildi (1978) korosztályának egyik legfontosabb és legismertebb fotóművésze volt” – írja róla a lap.
Hermann Ildi korosztályának egyik legfontosabb és legismertebb fotóművésze volt, a Mai Manó Ház a blogján a kortárs fotográfia élvonalába tartozó művészként emlékezik meg róla.
Mint arról egy interjúban korábban beszámolt, a Szellemkép Szabadiskolánál ismerkedett meg a fotózással. Főiskolás korában fotós tanfolyamokat keresett, így került Csoszó Gabriella fotóshoz.
Hermann Ildi fotósként dolgozott a 168 óra, illetve a Magyar Narancs szerkesztőségének, majd egy ideig a Miniszterelnöki Hivatalnak.
„Művei, fotósorozatai a Nyaralók, az NHL, a Lányaink, a Hátraarc vagy a Hiányzó történetek felejthetetlenek. Rangos díjakkal ismerték el munkásságát, mint például a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj, a 2012-ben elnyert nemzetközi Lucien Hervé és Rodolf Hervé fotográfiai különdíj, 2018-ban a New York-i Asylum Arts ösztöndíj a Hiányzó történetek sorozatért, majd a 2019-es Capa-nagydíj ösztöndíj Az utolsó túlélők – itthon maradt magyar zsidók hiányzó történetei című pályaművéért” – írja az Index.
Mint az a már említett interjúból kiderül, Hermann Ildi rosszindulatú betegséggel, Non-Hodgkin Limfómával küzdött. Betegségét fotókon is dokumentálta.
„Miután megszületett a lányom, elkezdtem köhögni. (…) Elkezdtem orvosokhoz járni, de többnyire azzal jöttek, hogy biztos a szülés miatt, meg különben is szülés utáni depresszióm van. Én viszont tudtam, hogy nem vagyok depressziós, és azt is, hogy nagyon nincs rendben, hogy másfél hónapja köhögök. (…) Végül valahogy eljutottunk a Korányiba, ahol biopsziát végeztek, majd közölték: rosszindulatú daganat.
Már nem emlékszem a pillanatra, amikor eldöntöttem, hogy megörökítem a betegségem. Talán nem is volt pillanat. A végén tudatosodott, hogy tulajdonképpen terápia volt a fotózás, arról szólt, hogy eltávolítsam magamtól a betegséget, mintha nem is velem történne, és hogy ne azzal foglalkozzak, meddig tart még, hány kezelés lesz, mi lesz a hajammal és így tovább.”
A gyógyulás után Lányaink címmel készített fotósorozatot (2012), amelynek képei úgy mesélnek a gyermeklétről, hogy közben sokat elmondanak arról a XXI. századi valóságról, amelyben felnőtté válásukat élik.
Hermann Ildivel néhány évvel ezelőtt forgatott portréfilmet a Folyamatos Jelen művészeti projekt.
A fotóművész Hiányzó történetek című cikksorozata itt olvasható.
